Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 12. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001

akaratú a főnökük. Ezek soha sem vállalnak nagy feladatokat. Ha netalán értelmes főnökük lenne, akkor bizonyára elzavarnák. A nyájnak mindig szüksége lesz gonosz pásztorra.

(Üres pultok) Diplomatáink tavaly októbere után látványos sikereket arattak, de az utóbbi hetekben piaci kofákra kezdenek hasonlítani. Egyfolytában akképpen kínálják az árut, hogy az üres pultokra mutogatnak. Várják a csodát! Meg a dollárt!

(Szakértők) Boldogok azok, akik nem érzik a kérdezés vágyának fájdalmát. Tegnap is a kormánypárt háza táján buzgólkodtak, ma is azt teszik. Soha egy fontos kérdést nem tettek fel önmaguknak, ebben rejlik erejük. Kiváló szakértő, állítja az ilyenről az újonnan hatalomra került politikus. A legjobb szolgák a régi szolgák, mondták egykor a gazdák.

(Mérgezett nyilak) Szóba állsz azokkal? Ezt kérdezi tőlem az egyik kisebbségi párt képviselője. A másik kisebbségi pártra gondol. Megfeledkezik arról, hogy velük is szóba álltam. A párbeszédet errefelé csak szükséges rossznak tartják, legtöbbször a gyengeség jelének. Gyűlölködni jobban tudunk. Igazat adok Rousseau-nak. „Gyűlölet helyett inkább a menekülést választom." Akkor is, ha később ezerszer megbánom. Időnként összegyűjtöm az erőm: nem menekülök, de nem is gyűlölök. Közben meglepő dolgokat tapasztalok. Eddig ügy gondoltam, hogy csak a fiatalok tudnak gyűlölni, az idősebbek viszont megbocsátanak. Most látom, hogy minden visszájára fordul. A fiatalok előbb bocsátanak meg, az öregek pedig valamiféle céltalan gyűlölködésbe kezdenek. Nem az egyszerű emberek, hanem értelmiségieink és politikusaink között terjed ez a kór. Nem ritka az olyan írástudó, aki nyugdíjba vonulása után, mérgezett nyilakat küld kortársai felé, csupán azért, mert önmagával nem képes elszámolni. A politikusokról nem is szólok, csak azon csodálkozom, hogy miért ízlik nekik annyira a hatalom, ha váltig bizonygatják, hogy hatalmas áldozatot hoznak, és életük egyfolytában veszélynek van kitéve.

(Pillenyakkendős nacionalizmus) Egy újvidéki tanácskozáson hangzott el, hogy valójában a mosolygós nacionalisták kerültek hatalomra. Úgy látom, főleg szövetségi szinten érvényesül ez. A szövetségi kormány által alapított tévében, a Yu Infoban egyre erősebbek a nacionalista felhangok. Ma este éppen egy hírhedt nacionalista rocker hirdette tanait. Tegnap is hasonló szellemű műsort láttam, bizonyára ez vár rám holnap is. Jönnek a pillenyakkendős nacionalisták. Körülöttük fontoskodnak a magyar tanácsadók.

(Ikerképek) A Duna Tévé megemlékezett a NATO-támadás évfordulójáról. Pontosan ugyanabban a hangnemben, mint ahogyan ezt a szerb állami televízió. Még képileg is. Bemutatja a lerombolt hidakat, de a lángokban álló albán falvakról nem vesz tudomást.

(Személyes autonómia) Maholnap kiderül, tudunk-e a jogainkkal élni. Mi, kisebbségiek! Meg kell tanulnunk, hogy a szabadsághoz türelem kell. És nagy belső, személyes autonómia. Amit a pásztorok nemigen kedvelnek. Pedig a nyájszellem, amit olyan szívesen propagálnak, visszaüt majd egyszer.

(Szégyenpad) Az embert arra ítélték, hogy egyén legyen, írta Nietzsche. Ennek köszönve kerül igen gyakran megalázó helyzetbe, sokszor ültetik a szégyenpadra. De - tapasztalataim szerint - minden más út embertelenségbe vezet.

(I'll be back) A fiatal szerbiai szocialisták bejelentették, hogy filmet készítenek Slobodan Milosevic visszatéréséről. Az animációs film főhőse a Slobinátor, aki legyőzi a nyugati robotgépeket és hazai szolgáikat, majd felszabadítja a rabságban szenvedő népét. Tudomá82