Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 12. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001

got, hogy saját anyanyelvén szólaljon fel. Ezek után a világ joggal kételkedik szavahihetőségünkben.

(Március idusa) A jugoszláviai magyar sajtó valami oknál fogva nem tájékoztatott arról, hogy Max van der Stoehl az EBESZ Nemzeti és Kisebbségi főbiztosa a napokban rendkívül fontos levelet kapott Szerbiából. Napokban várják a választ! A levél szerzői, Zorica Radovic, Dusán Janjic, Marijana Pajvanéié, Józsa László és Stevan Lilié arra kérték a főbiztost, hogy az EBESZ ne kérje számon a szerbiai kisebbségi törvényeket, egyelőre elégedjen meg a parlamenti szándéknyilatkozattal. A belgrádi Daliásnak adott interjújában Dusán Janjié megmagyarázta: a levélírók síkraszállnak, hogy az EBESZ ne gyakoroljon nyomást Jugoszláviára a kisebbségi jogok teljesítésének az ügyében, mert hosszabb folyamatról van szó. A parlamenti szándéknyilatkozat, magyarázza Janjic, esetleg lehetővé teszi a külföldi anyagi segítséget. Levenné a napirendről az amerikai kongresszus határozatát is, miszerint Jugoszlávia csak akkor részesülhet segélyben, ha - a határozatot idézem - „olyan intézkedéseket léptet életbe, melyek a kisebbségek jogainak tiszteletben tartását és a jog uralmát tükrözik". Lehet, hogy a levélírók bölcsen döntöttek, talán időt nyernek, talán jobb napokra várnak, de az már cseppet sem örvendetes, hogy a kisebbségi polgárokat nem tájékoztatták szándékukról és javaslatukról. Az idő gyorsan múlik, egy ismeretlen levéltől függ, hogy mi lesz velünk. Túl vagyunk már március idusán.

(Az önkorlátozásról) A legnagyobb közép-kelet-európai szakértők egyike, Schöpflin György mutatott rá legjobban arra a paradoxonra, amely a szemünk előtt bontakozik ki. Schöpflin szerint, ami az elmúlt tíz évben létrejött, az nem demokratikus, hanein konszenzuális rendszer. A kettő közötti különbség nagyon fontos, hiszen a jövőben erről folyik majd minden vita. Nálunk is. Amikor bevezetik a demokratikus választási rendszert, az emberek valóban szabadon döntenek, de ez nem jelenti a rendszer megfelelő demokratikus működését. A demokrácia ugyanis nemcsak a közmegegyezéses hatalomgyakorlást, hanem például az önkorlátozást is magában foglalja. A régióban furcsa, felemás helyzet alakult ki. Az új elitek konszenzus alapján kapják meg hatalmukat, de visszaélnek vele, mert nincs önkon trolijuk. Az utca embere ezzel nehezen tud mit kezdeni, mert elvárta volna, hogy akit demokratikus úton választanak meg, az demokratikus módon viselkedjen. Mindebből arra következetünk, hogy a demokrácia ügye nem csupán azon dől el, hogy mi történt valamelyik októberi délután, hanem azon, hogy mi történik utána.

(A pénz) Prózát olvasok. Milyen kevés szó esik benne a pénzről! Főleg azok hallgatnak róla szemérmesen, akik a valóságot akarják megragadni. Balzac szánakozva mosolyogna magában, igen gyermekeim, a valóság máshol rejtezik. Pedig manapság mindenki erről beszél. A pénzről.

(Emlékek) Az este langyos volt és kellemes. Doderert olvastam. Felháborodva vettem tudomásul, hogy milyen könnyen porladnak el az emlékek. Szinte légiesek, átláthatók, meg- foghatatlanok. Álmomban viszont a légvédelmi szirénák vijjogását hallottam. Kora reggel önkéntelenül is bekapcsoltam a rádiót, ugyanazzal az ideges mozdulattal, mint két évvel ezelőtt, a NATO-bombázások idején. Kissé megkönnyebbültem, persze, szó sincs semmiféle bombázásról, de valamilyen keserűség fojtogatott közben: még mindig nem tanultam meg az emlékekkel élni.

(A kertben) Beköszöntött a tavasz. Érzékeim kiélesedtek. Reggeli harangjátékra nyitom fel a szemem. Aztán az utcán felbőg egy autóbusz. Később jól hallom, amint a szomszédos lakásban köhint a szomszédom. Zúg a lift, mint régen. Hamarosan nyírni kell a temerini

80