Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 12. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001

lizmus vad lesz és erőszakos. Befektetési stratégia - továbbá az a tudat, hogy mindenből pénzt kell teremteni. Haszonelvűség. Protestáns etika, mondaná Max Weber. Új Magyar Enciklopédia. Az a remény, hogy a szorgalom megöli a zsarnokot, mint ahogy Cs. Szabó László mondta. És mindenekelőtt kultúra, hogy mindennek legyen kötőszövete és értelme.

(Alom és valóság) A bécsi utazás előtt azt álmodtam, hogy Újvidéken felújították a néhai Dornstädter cukrászdát. Arra riadtam fel, hogy senki sem akart betérni. Visszakényszerültem a valóságba, amelyben a politikusok és a népvezérek kisebb vagy nagyobb álompótlékkal traktálnak. Minél kijózanítóbb a valóság, annál buzgóbbak az új vidéki nemesek. Akik olyan terveket kínálnak, amelyekből ők bezzeg nem kérnek. A klientúra-hálózat ugyanis áttelepülési ösztöndíjakat követel magának. Kiderül tehát, hogy kétféle magyar kisebbségi polgár létezett Vajdaságban. Az egyik nagy lemondás árán a szülőföldjén küldte középiskolába a gyermekét, a másik pedig kisebbségtámogató ösztöndíjjal az anyaországba terelte gyermekeit. Az első csoport álmodozott, a második a valósággal vetett számot.

(Befejezetlen történet) Úgy sétálok Bécs utcáin, mintha éppen megszakítottam volna Josef Roth Radetzky-induló című regényének olvasását. Ez a történet még mai is tart, csak nincs, aki megírja a folytatását. Nem is lesz, hiszen érzelmeink eldurvultak, világunk beszűkült, és túlságosan lefoglal bennünket saját nyomorunk.

(Az operett dicsérete) Mi vár ránk? „...operettfigurák játsszák el az ember tragédiáját", írta Kari Krauss az első világháború előtti korról, amelyben széthullani készült egy világ. De ma már igazi operettre sem telik, legfeljebb durindóra. Az operett hiteles kultúra volt, a durindóból azonban keserű, kényszerű politika lett. Az operett ugyanis nem akart hazafias lenni és nemzeti célokat sem tűzött maga elé.

(Erkölcsi töke) Megszületik-e a szerb Kari Krauss? A néhai Monarchiának legalább erre maradt erkölcsi tőkéje.

(Párhuzamos bomlás) A bécsi kerekasztal-beszélgetésen arról szóltam, hogy Szerbiában egyszerre hullott szét a versailles-i és a jaltai világ. Két, egymástól eltérő párhuzamos bomlásfolyamatról van szó, habár nem állítható, hogy a második világrend nem az elsőnek a következménye. Ám a párhuzamos kibontakozás eltorzította mindkét folyamatot. Valójában ezért olyan szembetűnő, hogy a kommunisták sorra nacionalistákká váltak, és a nacionalisták is a kommunizmus alapeszméivel cinkoskodnak, még akkor is, ha derék antikom- munistáknak nevezik magukat.

(Közép-európai vérfertőzés) Bécsben a legváratlanabb helyeken a legváratlanabb pillanatokban szólalnak meg az emberek magyarul, szerbül vagy lengyelül. Néhánnyal szót váltottam, s megtudtam, hogy ők nem vendégmunkások, hanem született bécsiek. Hitler önéletrajzának néhány mondata jutott szembe: „Egyre mélyebb gyűlölet fogott el a fajoknak a kavalkádját, szlávoknak, cseheknek, lengyeleknek, magyaroknak, ukránoknak, szerbeknek ezt a keveredését látva. És főleg a zsidóknak, ők mindenütt ott voltak. A kétfejű birodalmi sas mintha egy vérfertőzés gyümölcse lett volna." Úgy tűnik, Bécs mégis megőrzött valamit a múltból, Hitler büntetőakciója mégsem teljesült be. Lehet, hogy egyedül Bécs marad meg ebben a régióban multikulturális városnak.

71