Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 12. szám - Maros Miklós: Magyar Vonnegut
Maros Miklós Magyar Vonnegut Egyszer hirtelen ezt mondtam Gion Nándorról, most leírtam a címben figyelemfelkeltés céljából elsősorban, és persze, mert bizonyos mértékig fenn is tartom megállapításom. Hogy miért figyelemfelkeltés céljából, s különösen most, mikor szomorú aktualitása van ennek az írásnak, moirdom, hogy mert tudatosan provokálok. Első hallásra ugyanis - nem kell részleteznünk - nagyon távol esik egymástól a két szerző. Vonnegut mintha más civilizáció küldöttje volna, mint Gion, vélhetik. Pedig valahol jól tudjuk, hogy nem, s ezt próbálom most körbejárni. Még nem túl meggyőző, de fontos érvként aztán azzal kezdem, hogy mert az újonnan ránk szakadt konzumkultúránk műfüves tereprendszere alatt van néhány - olykor a felszínre is törő - búvópatak, azaz jelennek meg olyan valódi értékek is - s e párhuzamba vont írók művei esetében feltétlenül erről is szó van -, melyek valódi közönséget találhatnak, s ezt nagyrészt azzal érik el, hogy e kon- zumkultúrában oly divatos vagy jellemző anyagokból is gyúrják össze alkotásaikat. Nem kell, ugye, ezt bizonygatnunk Vonnegutnál a pszeudo sci-fik esetében pl., de talán azt sem, hogy ilyen a csibészek, banditák, maffiózók, a szerencsejáték, kockázatok, a mágia felbukkanása Gionnál, de ugyanúgy a háború meghatározó, fenyegető jelenléte a dolgok és események hátterében. Ezek ugyanis mind jellemző rekvizitumai posztmodern korunknak: meghaló és új mítoszok kellékei és közege. Ezek az alkotások aztán olykor látszólag részévé is válnak e kultúrának, mintegy illeszkednek ahhoz, minthogy kis közönségeket, nem kifejezetten (csak) szubkultúrákat képesek létrehozni, életben tartani. Nem tudok róla ugyan, hogy volna Gion Nándornak is internetes rajongóklubja, ahogy van ilyen Vónnegutnak Magyarországon, de tudok átlagosnál nagyobb ismertségéről, ked- veltségéről nemcsak magasabb körökben. Az ő esetében ezt, ti. az „ismertség elismerését" jelentheti, hogy a szűkebb szakma elismerése is - ha a szekértáborok felől nézzük - mindkét oldalról meg tudott érkezni. Magyarul: szeretjük, és élnek az írásai ma, az írásbeliségtől távolodni látszó XXI. században. Csakhogy - mondhatják persze - ez még gyenge érv, hiszen mennyire különböző az ábrázolt világ, Vonnegutnál itt a világvége is, és addig is fekete humor s nem ritkán (baloldali) átpolitizáltság lengi be az írások világát, míg Gion távol tartja magát mindenféle közvetlen politikai megnyilatkozástól, s legszebb pillanataitól nem idegen a szelíd derű! így igaz. Még azt sem mondhatom, hogy kettejük összehasonlításakor nem az egyebekben is megmutatkozó különbségek lesznek túlsúlyban. Legalábbis mennyiségükben. Nekem mégis az jutott eszembe, és 31
