Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 12. szám - Gion Nándor: „Eljutottunk oda, ahonnan elindultunk"

Mi bajod van tulajdonképpen, csattant föl B. Ez egyáltalán nem lényeges, és különben is jól tudod, mennyi földem van. A vaságyakon heverésző fegyveresek felé intett. Ezeknek mennyi földjük van, kérdezte. Egész idő alatt nyugodtan, halkan kérdezett, és látta, hogy B. egyre jobban félni kezd tőle. Nézd, nem az a fontos, nyögte B., és az elfordult tőle és kiment a hálószobából. B. utána sietett, a pisztolyok kétoldalt ugráltak a csípőjén, és amikor az első emeleten utolérte, bizalmaskodva oldalba bökte és azt mondta: mutatókén neked itt valami érdekeset. Micsodát ? Itt is őrzünk egy foglyot, mondta B. és hunyorított. Egy nagyon jóvágású foglyot. Egészen biztosan neked is tetszeni fog. Ki az a jóvágású fogoly? Egy kollaboránsnak a lánya, mondta B. Fiatal és nagyon jóvágású. Szintén kollaboráns, kérdezte. Az apja volt kollaboráns, mondta B. De a vén gazember meglógott, és nem tudtuk elkapni. Mióta őrzitek itt? Két hete, mondta B. Vagy talán már több is, mint két hete. Mindjárt idehoztuk az emeletre, innen semmiképpen sem szökhet meg, aztán nem illett volna a többiekkel összecsukni. Megálltak az egyik lelakatolt ajtó előtt. B. egy kulcscsomót húzott elő a zsebéből, kizárta a lakatot és kinyitotta az ajtót. A szoba üres volt. B. tátott szájjal állt az ajtóban, nem akart hinni a szemének. Nem értem, motyogta, nem értem. Berontott a szobába, mint az őrült futkosott körbe a csupasz falak mellett, végül megállt az ablak előtt. Az ablak nyitva volt. B. kitárta az ablakszárnyat, és kihajolt az udvar fölé. Megszökött? Nem szökhetett meg, mondta B. Magasan van az ablak, nem hiszem, hogy innen le mert volna ugrani a földre. Kitörte volna a lábát, sőt még a nyakát is. Esetleg, esetleg olyan szerencséje volt? Mind a ketten kihajoltak az ablakon az udvar fölé. Az udvart betonlapok borították, a hatalmas farkaskutya méltóságteljesen sétálgatott rajtuk. Nem értem, motyogta megint B. Megyekés szólok az embereknek. Berohant a hálószobába, O pedig ott maradt az emeleten. Végigjárta a hosszú folyosót, benézett minden helyiségbe, de csak régi poros irodai asztalokat talált meg koszos aktatartőkat, amelyek már akkor is ilyen koszosak voltak, amikor O még jegyző volt a városházán. Ismét bement oda, ahol nemrég még a jóvágású foglyot őrizték. A nyitott ablakon keresztül hallotta, hogy futkosnak és lármáznak lent az udvaron. Becsukta az ablakot, és indult vissza ki a folyosóra, amikor lélekszakadva megérkezett B. Megtaláltuk, kiabálta, megtaláltuk. Képzeld, a kutyaólba bújt el. Úgy látszik, az éjszaka kiugrott az ablakon, és bebújt a kutyaólba. A kutya letépte róla szinte az összes ruhát, összemarta az arcát és a karjait, de ő azért ott maradt. Most sem akart kijönni. Nem akar kijönni? Nem, mondta B. Elívtam, hogy jöjjön ki, de nem mozdult. Csak néz, mintha megbolondult volna. Ráuszítottam a kutyát, gondoltam, most már úgyis mindegy, de akkor sem akar kijönni. A kutya teljesen elcsúfította, és olyan, mintha megbolondult volna. Lelőjem? Nem, válaszolt B.-nek, rohant le az udvarra, B. lihegve futott utána. A hatalmas farkaskutya az ól előtt állt, vicsorgatta a fogait, a lány pedig véres arccal kuporgott bent és eszelős tekintettel meredt maga elé. Ruha alig volt rajta, a farkaskutya letépte róla. Hozz egy pokrócot, mondta B.-nek. Minek a pokróc, kérdezte B. Hozz egy pokrócot, ordította olyan hangon, hogy az udvaron bámészkodó fegyveresek ijedten kezdtek szétszéledni. B. elfutott és hozta a pokrócot. O akkor bedugta a fejét a kutyáéiba, és azt mondta a lánynak: jöjjön ki szépen, ne féljen, nem bántja senki, nyugodtan kijöhet. A lány rámeresztette eszelősen kitágult szemét és nem mozdult. Tényleg úgy viselkedett, mintha megbolondult volna, jöjjön ki szépen, mondta neki ismét. A lány a mellére szorította összemart kezét és egyszer csak sírni kezdett, mintha hirtelen valami szomorú dolog jutott volna az eszébe. Jöjjön ki, fia jöjjön már ki szépen. Akkor a lány kimászott a kutyaólból, és beleburkolózott a pokrócba. A hosszú pokróc teljesen eltakarta, csak a feje lát8