Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 12. szám - Gion Nándor: „Eljutottunk oda, ahonnan elindultunk"
tülyt is hordott az oldalán, előzékenyen mutogatott neki, válaszolt is kérdéseire, O pedig folyton csak kérdezett. Sokat kérdezett, mert sok minden nem tetszett neki. Az első, ami nem tetszett neki, a farkaskutya volt. A jól táplált farkaskutya a városháza udvarán szaladgált, és O megkérdezte B.-től: miért tartjátok itt ezt a dögöt? A foglyok miatt, válaszolta B. Nagyszerű kutya ez. Amíg itt van az udvaron, a foglyok félnek tőle, mint az ördögtől. Miféle foglyok? B. az udvar másik végébe mutatott. A garázsba zártuk őket, oda, ahol valamikor a tűzoltókocsik álltak. Sokan vannak? Elég sokan, mondta B. Mind itt vannak, akiket el tudtunk kapni azok közül, akik a jegyzékben szerepelnek.A jegyzék ugyancsak nem tetszett neki. Miféle jegyzékben, kérdezte. Még a megszállás alatt összeállítottunk egy jegyzéket, mondta B. Elég hosszú jegyzéket. Kik állították össze ezt az elég hosszú jegyzéket? B.-t ekkor már kezdte idegesíteni ez a kérdezősködés, de azért továbbra is előzékenyen válaszolt. Mi néhányon állítottuk össze. Én és még néhányon. Te és még néhányon mit csináltatok a megszállás alatt, azonkívül, hogy jegyzéket állítottatok össze? B. a füléig elvörösödött. Zavartan átment az udvaron és azt mondta: nem lehettünk mindannyian a hegyekben. Meg aztán ne hidd, hogy itt sokkal könnyebb volt. Nem volt könnyű? Nem, mondta B., és egyre vörösebb lett az arca. Az udvarra akkor kísértek be ketten egy zsíros kalapú parasztot. A régi garázs felé kísérték, a paraszt lehorgasztott fejjel lépkedett és szörnyen izzadt. A farkaskutya a lábait szaglászta és rávicsorított. Ezt is beírtátok a jegyzékbe, kérdezte B.-től. Persze, mondta B. Ha bekísérik, akkor biztosan benne van a neve a jegyzékben. A parasztot belökték a régi garázsba, ők ketten B.-vel bementek a városháza épületébe. B. itt is mindent megmutatott neki, az irodákat,fégyverraktárat, kihallgatószobákat és egy nagyobb helyiséget, amiben szőnyegek, festmények, különféle emléktárgyak és rádiók voltak. Feltűnően sok rádió volt itt, és O meg is kérdezte mindjárt: honnan került ide ez a rengeteg rádió? Elkoboztuk őket, mondta B. A megbízhatatlan és gyanús elemektől elkoboztuk a rádiókat. Mindjárt az első napokban begyűjtöttük a rádiókat. Azt hiszem, ez így is van rendjén. Soka megbízhatatlan és gyanús elem a városban? Elég sok, mondta B. Olyan időket élünk, amikor majdnem mindenki gyanús. Nem árt résen lenni. Innen egy másik helyiségbe mentek, ahol emeletes vaságyak álltak egymás mellé zsúfolva. A vaságyakon fegyveres férfiak heverésztek. Bizalmatlanul és gyanakodva néztek feléjük. Ok fogdossák össze azokat, akiknek a neve a jegyzékben szerepel, mutatott B. a fegyveresek felé. Nagyon jól dolgoznak, még éjszaka sem mennek haza. Azért is csináltunk itt ilyen hálószobafélét. Ezt is még a megszállás alatt? Nem, nem. Ezt már a megszállás után, mondta komoran B. Sértődötten ráncolta a homlokát és megkérdezte: mondd, mi bajod van tulajdonképpen? Beléptek a hálószobába, végigmentek az ágyak között, és O minden fegyveres férfit jól megnézett. Egyiken sem volt egyenruha, legtöbben ingujjban heverésztek, a sapkájukat a falba vert szegre akasztották. Sokat dolgoznak, kérdezte. Nagyon sokat, mondta B. Állandóan készen állnak, sokszor még éjjel is dolgoznak. Eddig még arra sem volt idejük, hogy vacak kis csillagocskát varrjanak a sapkájukra? B. is megvizsgálta a szögeken lógó sapkákat és mentegetőzve mondta: nem az a fontos. Az a fontos, hogy jól dolgozzanak. Igyekszünk mindent jól csinálni. O még egpjszer körülnézett a szobában és megkérdezte: a megszállás után mit csináltatok még ezenkívül? Nem értem, mondta B. Ezen a hálószobafélén és a jegyzékben szereplők összegyűjtésén kívül csináltatok-e még valamit? Mi bajod van? A rádiókat is elkoboztuk. Mit csináltatok még? Nem értem, mi bajod van, mondta B. Szerinted mit kellett volna csinálnunk? A földosztással hogyan álltok? Arra is sor kerül, légy nyugodt, mondta B. Az ilyesmi nem megy olyan gyorsan. Neked mennyi földed van, kérdezte. 7
