Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 11. szám - Vekerdi László: „Semmi sem oly közös, mint jövőnk"
témákat tárgyal. A Beatrice... is bőven kínál égetően aktuális passzusokat, a Beatrice folytatásaként elgondolt A Szentlélek karavánja pedig ez elkészült részekből, töredékekből valamint a Domokos Mátyással 1979-ben folytatott beszélgetésből láthatóan ennek a bonyolult kérdéskörnek (vagy inkább „krétakörnek"?) eszmetörténeti gyökereit volt hivatva átvilágítani - Ady elektronjaival gerjesztett - Röntgensugaraival az emlékezésnek. „Élt itt nálunk is egy hősi, hatalmas vállalkozású, nemesen ártatlan nemzedék, amely sírba viszi a tapasztalatát, ha ezt nem tudjuk kellően kifejezni. Voltak erre már kísérletek; sok jó részlettel, Lengyelé, Sinkóé. Engem egészükben nem elégítettek ki. Erre volna hát buzgalmam, és ha még erőmből futja az életben, ez volna az én »korszerű« regényem második része. A történelmi tragédia után a nemzedék szellemi tragédiája a hiedelmek és hitek között... D.M.: Ebbe a hiedelemszövevénybe, »igemálhákba«, amivel nemzedéked jellemzed, 1919 utáni tudatállapotát és lélekállapotát, éppen a reményeibe nyilván bele volt csomagolva egy hatalmas igazságszövevény is. Az igazság, ha a történelemben nem valósul meg, illúziónak minősül, de a szívekben ott marad az igazsága." Illyés kétkerekű római szekér metarofájával válaszol: „Két kereke van a közösség haladásának is. Az egyik ma (fogyatékosán) a politikának nevezett közélet; a másik a szellemi élet. Akármelyik kihagy, baj származik belőle. A szellemi élet a XX. század közepe óta nem tud belátni a politika szövevényébe..." Ami nagyobb veszedelmeket rejthet a mindent megoldó Világforradalom illúziónak bizonyult hiedelemszövevényénél is. Vissza kell lapozni D. M. Adóságlevélében az 1975-ös JCdaszfa/mzl-interjúig: „Világszerte, ahol háborús tűzfészkek gerjedeznek, mélyükön a nacionalizmus megoldatlan problémái gyulladoznak, a vallás, faji és anyanyelvi megkülönböztetésbe burkolt osztályelnyomás alapján. Ismételjük meg: diszkrimináló, azaz kedvezőtlenül megkülönböztető, visszanyomó szándékkal ritkán zsákmányolták ki úgy, mint ma, világszerte - magukat magasabb rendűnek érző hatalmak - a más, szerintük alacsonyabb rendbe osztható színes bőrű idegent, az idegen anyanyelvűeket vagy idegen istenhívőt." A Kőasztalnál-interjú életrajzi jellegű, akárcsak A Szentlélek karavánja vagy-=a Beatrice. Az idézett passzust is életrajzi hivatkozás vezeti be: „Akik ma nacionalizmust mondanak rám - még a jóhiszeműek is -, valami olyasmit akarnak kifejezni, hogy maradi, korszerűtlen, eltévelyedett, veszélyes területre ment. Nem árt kimosdatni ezt a szót mai, modern mosószerrel, szapulóba tenni, akár megöblögetni. Nyelvünkben a nacionalista szónak ugyanis ma éppúgy, mint bármikor, elnyomó osztálytartalma is van, sőt jobban, mint valaha. Ezt érzékelem, mióta eszmélni tudok eszmékre is, kora diákkorom óta. Azóta századunk legsúlyosabb, legizzóbb társadalmi bajaként tartom rajta a szemem." Azóta a jugoszláv tragédia még ma is beláthatatlan következményeivel csakúgy, mint az osztálytartalommal ugyancsak bőven telített nacionálterrorizmus bőségesen igazolhatta Illyés ítéletét.-Erről hát teljes a hallgatás, viszont A Szentlélek karavánjának illúziószövevényét igencsak igyekszik beverni sárral - legalább az egyik kerekére mindig hibás - „római szekér". Beleértve a besározásba Illyés történelem-firtató regényeinek és tanulmányainak tanulságát: 7 magyar nép 20. századi sorsának kilenc hónap szabott irányt: 1918 novemberétől 1919 augusztusáig. * Ismétlem: személyes véleményem szerint. Ez is lehetne egy tétel a nemzetfilozófiai breviáriumban, a Hajszálgyökerekből vett számos más idézett együtt. És külön tétel-csokrot (és alapos elemzést) érdemelne Illyés és Lukács György ebből az időből és ebből a hiedelemszövevényből származó kapcsolata, 40
