Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 11. szám - Vekerdi László: „Semmi sem oly közös, mint jövőnk"

amely - és tán nem csak Illyés részéről - nyugodtan tekinthető barátságnak. Itt azonban már legfeljebb egyetlen idézetre futja;

„A múlt század humanizmusa ellustította az agyunkat. Annyit ismételgettük már szólamként az egykori követelményeket, hogy az igazságot nem lehet elfojtani, mert az eszme győz, s így végül is minden igaz ügy diadalmaskodik, hogy nem készültünk föl eléggé a védelmükre. Az albigensek tragédiája azt példázza, hogy az igazságot el lehet folytani, hogy az eszme nem győz a puszta létezésénél fogva, hogy utolsó szálig ki lehet irtani az igaz ügyért küzdő népeket, országokat; hogy egünkre az Értelem nem megy föl oly magaerejűen, mint a Nap, hanem csak a többség buzgalma árán, s még akkor is pillanatonként tartani kell teljes erővel, teljes éberséggel.

Ennek példázására készült az én tragédiám is."

A késői Illyés Okcitán - azaz az észak-francia csupaész clarté-hez képest eretnek - világlátásának fényében a „tragédiám" tán nem kizárólag a Tisztákra vonatkozik...

GONDOLAT ÉS ÍRÁS

^j§F

II.

__1

Jlijt'j Ijn/űUpLt

f ha

. ... )

Babits Mihály: Versenyt az esztendőkkel (1933) Fülep Lajos: Magyar művészet

42