Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 11. szám - Vekerdi László: „Semmi sem oly közös, mint jövőnk"

lázása a nyolcvanas évek előrehaladtával. Az itthoni politikai és társadalmi válasz gyön- geségén és zavartságán pedig jól lemérhető Illyés hiánya.

A „létező szocializmus" „építésének" előrehaladtával a közép-kelet-európai térségben nemhogy el nem csituló, hanem még inkább elmérgesedő nemzetiségi igazságtalanságok láttán Illyés újragondolta a nemzet fogalmát és feladatait. Nem adott fel semmit ifjúságának elveiből. Domokos Mátyás joggal idézi Illyés saját meggyőződéseként, amit Petőfiről mondott: „»hitt eszméi holnapjában. Ezek az eszmék pedig az elnyomott társadalmi rétegnek éppúgy szabadságot ígértek, akár az elnyomott nemzetnek. És ez Petőfi kettős forradalmárságának indítóoka. Világszabadság! kiáltotta el, magyarul elsőként a szót ő, a legnemzetibb költő. S ebben nincs ellentmondás, sőt: ami látszólag szemben áll, az voltaképpen szervesen kiegészíti egymást.« "

De Illyés nem a „XX. század Petőfije", néki kora kegyetlen valósgára kell reagálnia. Sokfélék a tapasztalatok, bonyolultak a válaszok; legjobb lenne egy új születésnapi breviáriumot nyitni belőlük a nemzet kétarcúságáról, ilyesféleképpen:

1 Hosszú volna (...) elsorolni, hogy mitől fűlt kudarcba újra és újra Európa annyiszor megajánlott egységesítése. Hogy mi robbantotta szét a meglévő kereteket is. Az okok különböző burka alatt, nem lehet elégszer ismételni, elsődlegesen mindig gazdasági érdekek rejlettek. E fedőburok legtöbbet emlegetett neve pedig kétszáz évre visszamenőleg a kezdetben oly szép hangzású nemzet. Ma nincs domináló adottság, amely veszélyesebben csengene - ne annyi katasztrófát idézne az emlékezetbe mint a Forradalom igézetes szülötte, a Nation. De - változatlanul - nincs csábítóbb se. Tehát jóra, rosszra egyként fölhasználható.

2 Az a jó nemzet, amelyben jól érzem magam. Ahol szívesen adok és fogadok el parolát. Ahol minden honfitársamat velem egyenrangúnak ismerem el.

3 A bentiétnek ez a megingathatatlan egyenjogúsága arra természetesen nem ad jogot senkinek, hogy a közösség érdekeit sértse, mert ezzel ő is jogot sértene.

4 Mert hol vagyunk már az egykori szép szólamú nemzeti gravamenektől! A nemzeti - faji, vallási, anyanyelvi - sérelem ma fokozottan brutális, eleven bőrt súroló egyéni sérelem, az osztályharc legzordabb vastörvényei szerint: legkegyetlenebbül a társadalom legalsóbb rétegeit sújtja, a legvédtelenebbeket!

5 Az elhájasodás ártalmaira senkit nem lehet idejekorán figyelmeztetni, hirdetik az orvosok. Kivéve persze az éhezőt.

6 Nem lehet ismételni eléggé, mennyi a veszély abban, hogy a XX. század nem várt történelmi jelensége, a vallási, faji, anyanyelvi türelmetlenség mire vezethet. Hogy mennyire sürgető annak kérdéseit megoldani. Azaz először is tisztázni, épp a vallási, faji, anyanyelvi keretekben. Avégből, hogy a különböző csoportok közszellemének félelmes ereje - a maga külön helyén éppúgy, mint együttesen - ne a rosszat szolgálja, hanem a jót.

Ránk férne nagyon egy Borbándiéhoz hasonló breviárium Illyés nemzeti, nemzetiségi, kisebbségi kérdésekkel foglalkozó írásaiból. Elkezdeni tán könnyű lenne, befejezni azonban lehetetlen...A Szellem és erőszakból magából kitelne a harminc évvel ezelőttihez fogható terjedelmű válogatás. A hetvenes években meglódult Naplójegyzetek aforizmáktól tanulmányokig és novellákig terjedő írásainak legalább fele ide vagy ide is tartozó

39