Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 11. szám - Vekerdi László: „Semmi sem oly közös, mint jövőnk"

besítve sejtetni engedi, hogy a költő szeizmográfja a hetvenes évek végén szinte már az akkor még az idők mélyében nyugvó tektonikus rezgéseket érzékelte, amelyek majd egy évtized múlva kezdték felforgatni a közép-kelet-európai világ történelmi - vagy csupán politikai? - tektonikáját. A Beatrice szívós és szakszerű történelemábrázolása ennek az eredetét kutatja. Ezért közérdekű ma is. Ahogyan például szembeállítja az akkori baloldal és jobboldal világszemléletét és magatartását, kiengesztelhetetlen szembenállását az ellenforradalmi rezsim elején: „Ellenségem ellensége szükségszerűen a barátom: ez a szemlélőpont is okozhat legalább átmeneti farkasvakságot. De nem árt tán - a pör oly óriási arányú lévén - fölidézni más hagyományos magyarázatot sem. A gyűlölet és megvetés mérlegjátékát... Tábor és ellentábor az egész néppel azonosította magát, s mivel politikájuk teljesen a mához volt kötve, háttal fordultak az ország jövője felé." Ez a hátat fordító farkasvakság határozta meg aztán az ország jövőjét. „Az emberi és nemzeti szabadságjogok védelme, amely világszerte a haladás élcsapatának (avant-garde értelemben használva a szót) hagyománya volt, elvakult maradiaknak adott eszmei fegyvert. A magyar klasszikus költészet bibliája, de még a jakobinus Petőfi és jaurésista Ady könyve a húszas évek ifjúságának szeme előtt tépetett ketté; elég különös felosztásra. Az egyik fél csak a nemzeti szenvedélyt harsogta belőlük világgá, a másik csak a szociálist. Mindkettő alibiként. Miközben a némaságra kárhoztatott nép századok óta nem látott kiszolgáltatottsággal szenvedte a most egybekapcsolódott kettős kínt, a nemzetit és a társadalmit."

Az összekapcsolt kínokat növeli elviselhetetlenségig az a társadalmi berendezkedés, amely megfeledkezik vagy lemond a szabadságjogok egyik vagy másik oldaláról. Illyés életében, meglehet, azért bonyolultabb minden, mint amilyennek első pillanatra látszik, mert a kor, amelyben élnie és alkotnia adatott, krónikus farkasvakságában sokszor még csak észre se veszi a szabadságjogok szétszakítását. Meg kell hát próbálni rádöbbenteni vakságára. Azokat legalább, akik még hajlandók látni. A feladat nagysága miatt célszerű mindig az éppen fenyegetettebb oldalra helyezni a hangsúlyt, ide csoportosítani az elérhető szellemi erőket.

A Puszták népe írásakor a nemzet alá nyomottak nemzetbe emelése volt a legsürgetőbb. A Magyar Csillag idején az urbánus - népi szenvedélyekkel megosztott szellemi élet javát kellett közös szekértábor védelmébe gyűjteni, a fenyegető jövő elől. A második Válasz idején egy újabb „bal" - „jobb" kettéosztás alibijéval egyformán üldözött ur- bánusoknak-népieknek kellett publikációs lehetőséget teremteni, amíg lehetett. Illyés rendíthetetlenül kitartott egyéni és közösségi szabadságjogok szentsége és megbonthatatlan egysége mellett, magas pártpozíciókba emelkedett régi barátai ellenében is. Utóvédharcok; aztán az Egy mondat a zsarnokságról.

A kubai rakétaválság múltával beállott enyhülésben bukkantak felszínre s váltak helyi körülményektől függően egyre súlyosabbá a szomszéd országokban élő magyarok emberi és nemzeti megaláztatásai, kínjai, szenvedései. Illyés nem lett volna az, aki, ha nem próbál segíteni. Fel kellett rázni a honi közvéleményt újból, akár a Puszták népe idején. Fel kellett hívni a figyelmet a nemzetiségi elnyomás fényeire és veszélyeire, az egész 15 milliós magyarságra kiható veszélyeire. Méghozzá a lehető legszélesebb körben. Ehhez azonban meg kellett nyerni a hatalom legalább hallgatólagos jóváhagyását. A Naplójegyzetek tanúsítják, mennyi fáradozásba, érvelésbe, baráti vacsorába került, míg alku született az ügyben, Illyés részéről föltétlenül becsületes; a Naplójegyzetekből meg- ítélhetően az ügyben érdekelt néhány vezető politikus-irodalompolitikus részéről is többé-kevésbé az; rájuk sem maradhatott hatástalan Illyés kathár tisztasága. Az alku nehézségét mindenesetre mutatja az 1978-ban kinyomtatott Szellem és erőszak megjelenésének évtizedes késleltetése, s a nemzetiségi jogok minden előbbinél durvább meggya38