Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 11. szám - Vekerdi László: „Semmi sem oly közös, mint jövőnk"
Vekerdi László „Semmi sem oly közös, mint jövőnk" Az Új Látóhatár Illyés Gyula hetvenedik születésnapját breviárium összeállításával köszöntötte. 123 idézetet választott Illyés értekező prózájából Borbándi Gyula, ábécébe szedett 71 címszó alatt csoportosítva „Alkudni, nem megalkudni"-tól „Világirodalmi hely és szerep"-ig. Innét származik a fenti cím, a 81-ik tételből, ezért az idézőjel. Borbándi a breviárium elé írt bevezetésében a válogató felelősségére figyelmeztet, aztán részletezi a válogatás helyéből következő sajátosságokat: „A munka külföldön készült. A külföldön élő magyarok legfőbb gondja - életük fenntartásán és hivatásukon kívül - nyelvünk és nemzeti sajátosságaink megőrzése. A nyelv romlásának és a nemzeti tudat elhalványulásának a veszélye itt a legnagyobb. Természetesnek és logikusnak tetszik tehát, hogy e breviárium szerkesztője Illyés gondolataiból és felismeréseiből elsősorban azokat gyűjtötte egybe, amelyek véleménye szerint az idegenben magyarként való élés problémájával függnek össze." Ma olvasva az 1972-es Új Látóhatár Illyés-breviáriumát, meglep a frissessége: mintha napjaink honi gondjairól szólna. Mindjárt az első tétel, „Alkudni, nem megalkudni" címszó alatt: 1 Mást s mást jelent finoman megkülönböztető magyar nyelvünkben alkudni s megalkudni. Alkudni lehet becsületesen is: ha két ember addig latolgatja a kicserélendő portéka értékét, amíg az egyezségben az igazság olyan egyenesen nem áll, mint a mérleg-serpenyők közt a mérleg nyelve. A megalkuvásban valaki mindig feláldozza az igazságot, kényszerből vagy nemtelen érdekből; elég a megrovásra, ha csak meggyőződését áldozza fel. Ezt kerülnünk kell. Becsületes alkura kell törekednünk. Ennek első feltétele, hogy senkit jogában ne sértsünk; szerzett jogában sem. (1941) 1972 körül sokan vádolták a szétszóródott magyarok körében Illyést „megalkuvással", talán ezért is választotta Borbándi elsőnek ezt a tisztázó idézetet. Harminc évvel később ugyanígy választhatná honi vádak ellen. Domokos Mátyás, ahol csak alkalma adódik rá, kitér ezekre a vádakra. Legutóbb az Új Horizont 2002. évi 4-ik számában: „Nem hallottam olyasmit, hogy Picasso egy utolsó gazember, mert megfestette a békegalambot, vagy hogy Joliot Curie rossz tudós, mert a békevilágtanácsnak volt a vezetője, és így tovább. Ezt el kell egymástól választani olyan értelemben, hogy nézzük meg, ki mire használta a lehetőségeit. (...) Emlékszem egyébként arra, hogy Kodály Zoltánról ugyanúgy mondogatták, hogy megalkuvó, mindenkire mondták vagy mondhatták, aki itt élt, aki itt maradt. Volt egy fogalom, amit azt hiszem Szabó Lőrinc vagy éppen Illyés dolgozott ki: »... a részleges becsület őrzésével élni az életet«. Mert »ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van«. A költészet tudata tisztában volt azzal, hogy mi van itt a dolgok mélyén és Illyés hova tartozik." 34
