Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT ILLYÉS GYULA - Illyés Gyula: Lent és fönt

100 éve született Illyés Gyula

Illyés Gyula

Lent és fönt

Nem vált be az eligazítás, amit Berlinben kaptunk Péri Lászlótól, a maista szobrásztól (és szavalóművésztől), hogy Verdunben aranyat lehet keresni a hullaásással. Az Amerikai Hős Exhumáló Vállalatok - három is volt a városban - irodáik előterébe nem engedték be a csoportosuló jelentkezőket. A föld visszavágta a csákányt, szünetelt az „aranyásás". Az utcán toporogtunk, csapkodtuk a karunkat egy ideig az így is sorbaállt tömegben; de ráadásul a hó is megeredt.

Szálláshelyünk fedele alá se kívánkoztunk. Az idegen munkások számára egy összelőtt kaszárnyában rendeztek be herberget, tömegalvóhelyet. Az épület külső falai épen álltak, a belseje kapott a tetőn át telitalálatot, leszakítva minden emeletet, lépcsőházat. Deszkából ácsoltak a termek alá padozatot, gerendából létraszerű följárókat.

Az irodában - előzékenységből vagy tán valami házirend szerint bennünket a „magyar kollégák" szobájába osztottak be. Őket kerestük mi is, még Péri tanácsaként. „Régi elvtársak, őszinték lehettek velük."

Imre úgy kezdte velük a szót, ahogy Périvel abbahagyta, már bemutatkozásul vitára készen, a művészet helyes fölfogásában is. Az „elvtársak" úgy is régiek voltak, hogy öregek. Nem a katonai temetőkben dolgoztak, hanem üzemben. Nem, oda reménytelen a bejutás nem szakmunkásoknak. Négyen voltak, két egykori vörös katona, két magán - azaz gazdasági emigráns. A bécsi tengődések után az osztrák szakszervezet révén szaporították azok számát, akik akkor magyar kétkeziek is világgá szóródtak.

Közösben főztek, jókora lábasban paprikás krumplit, a tágas terem túlsó falán. Nem intettek maguk közé, ahogy a hazai illat reméltette - már-már okkal velünk.

3