Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT ILLYÉS GYULA - Illyés Gyula: Lent és fönt

A vékony katonai ágypokróc nem ilyen széljáratos hálóterembe készült. Fáztam, noha csak nagyjából vetkőztem le, s a téli kabátot is magamra terítettem. Hogy egy kanálnyi meleg ételre sem kaptunk kínálást, ráadást is adott az éhséghez. Fügött az ajtón egy birkairhás bekecs is. Nem kértem el.

Nem másnap s harmadnap este sem.

Imre minden szavával rontott a kapcsolatunkon. Meg sem említette, hogy a mi idejutásunkban is volt valami része a szakszervezeteknek: az útiköltség felét a világszövetség berlini fiókja utalta ki.

„Nem borultunk gyászba", napközben legalább. Hogy ritkább-sűrűbb állomásokkal jutunk el Párisba: eleve tudtuk; már Bécsben fölkészültünk rá, amikor a szöges bakancsokat beszereztük. Biztattam Imrét, ne sajnáljuk a pazarlást, vágassa európaira a Pest óta valóságos fekete glóriává nőtt göndör fürtjeit, vagy vegyünk valami ócska sapkát rá. Hordozta a hóesésben is, kihívóan: Dumas-ra hasonlított.

Végre kinyomoztuk a romok közt a szakszervezeti hálózatnak azt a - háború után itt épp csak életre tapogatódzó - ágát, melyről Péri beszélt. Egy sok vészt látott kis bisztró hátsó helyiségében egy lengyel és spanyol működtette (délutánonként) sűrű, de olyan fagyos cigarettafüstben, hogy a lehelet is füstnek látszott.

Imre hajzata és föllépése itt nem keltett bizalmatlanságot. Megbámulták francia tudásunkat, az övékével mindenképpen vetekedett.

Ok tudtak munkahelyet számunkra. Mégpedig olyat, ami nem csupán a keresetre, vagyis a magunk hasznára lehet alkalmas.

Itt az olvadás, a talaj fölszáradása után is sok a jelentkező az amerikaiaknak a franciákénál jobb órabérére. Még a 17-es nagy ütközetek során a nyugati közös hadvezetőség az egyik közeli völgyben csak gázzal tudta megállítani a német támadást. A hosszúkás völgybe azonban akkor kellett leereszteni a gázt, amikor a betört német ék még a mélyben harcolt a nyugatiakkal. A terv sikerült, egész ez- redek pusztultak ott, két óra leforgása alatt. Az innen valók külön temetőbe földelték a maguk halottait. Az exhumáló társaságok rengeteget reméltek ennek föltárásától, mert a megfelelően kiemelt csontvázakkal még üzérkedés folyt, annyira hiányoztak a szállításra alkalmas hullák. A tengeren túli kereseteket a kapott személy-, azaz termetleírás szerint elégítették ki, tüzetesebb válogatás nélkül, végül már csak a csontvázak centiméterezése szerint. A vállalatok előkészítették az ásatást, gyűjtötték a munkást. Mostanában derült ki, hogy ebben a temetőben alig van amerikai. A föláldozott ezredek franciák voltak. Azért van itt most annyi nép.

De innen nem is nagyon messze az Orne vidéki bányák minden fölvevő irodáján kint a tábla: segédbányászt keresünk. Épp a napokban jött vissza valaki (betegen) Auboué-ból. Elég leverő hírekkel. Aki a föld alá lemegy, az ott is csaknem mind idegen, spanyol, lengyel, olasz, orosz, balkáni. Sajnos, fegyelmezetlenek, szervezetlenek, a bennszülöttek minden bérmozgalmát letörik, mármint letöretik velük a bányaigazgatóságok. Megvan hát ellenük a franciák utálata. Másképp, mint gyalázkodva szóba se állnak velük. Azok meg a franciákkal már csak azért sem, mert hisz franciául sem tudnak.- És mi hogy beszéljünk velük?

4