Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 10. szám - Roland Andor: „Megtalálni a szabadság rendjét" (Bibó István életművéről)

telez Csejtei.18 Azonban érzésem szerint Bibónál a folytonos erőfeszítés, a kiszelektálódás elleni küzdelem kényszere hangsúlyos, míg Ortegánál nem a szelekció elleni félelem adja a folytonos erőfeszítés szükségességét. Nem lehet, hogy az elit és célképzet meglétének párhuzamosításában megfogalmazott különbségek mélyebbek, mint az alkati azonosság? Érzékletes azonban az elit szerepének a két szerző közötti különbségének a megformálása. Továbbá Csejtei érzékenyen tapintja ki az antropológiai őssejt különbségeit, hogy amíg Bibónál a félelem leküzdése az „európai létezés" értelme, addig Ortegánál a „teremtő aktivitás" e lét értelme, viszont mind a kettőjüknél jelentkezik az egységes fejlődésfolyamatban való szemlélődés. A realitás iránti igényük, a francia forradalom megítélésének hasonlósága mellett Csejtei Dezső is kiemeli, hogy „Bibó gondolkodói útját a '40-es évek elejétől egy fokozatosan erősödő radikalizálódás jellemzi".19

Kovács Gábor Guglielmo Ferrero Bibó Istvánra gyakorolt hatását vizsgálja. A témaválasztás nem újszerű, a hatásvizsgálatok egyik kiemelt témája Ferrero, aki azon kevés szerzők egyike, akire Bibó explicit hivatkozik. A kérdés az lehet, hogy mennyiben tud újat nyújtani e tanulmánytöredék20 az előzőekhez képest. A szerző a Bibónál kitapintható ferrerói ihletésű politikai cselekvés útját kívánja kimutatni. A tanulmány bevezetőjében egy regénytöredékben megírt, '44-ben vívódó Bibó-képpel nyit, melyből megtudhatjuk, hogy Ferrerót olvasva miként értékelődik fel Bibó szövegeiben a legitimitás stabilizáló ereje, illetve hogyan s miben lehet párhuzamosítani 1814-et 1945-tel. A '44-45-ös kép után hirtelen átúszunk a ferrerói alkotói munkásság bemutatására, melybe Kovács Gábor folyamatosan szövi bele a bibói kapcsolódási pontokat. Elsőként az 1930-as évekbeli metszéspontokat hívja elő Kovács Gábor. A tanulmány egyetlen konkrét vizsgálódás nélküli megállapítását fogalmazza meg a szerző, amikor felismerhetőnek véli Bibó nemzetközi jogi és politikaelméleti korai írásaiban a ferrerói probléma-feltevések és azok módjainak hatását. Az ezt követő feltáró munka azonban világos s egyértelmű konklúziókat tartalmaz a megfelelő hatásvizsgálatokkal alátámasztva. A Dénes Iván Zoltán által először publikált Bibó Ferrero-rekonstrukcióit21 Ferrero s Bibó egyéb munkáinak párhuzamosításából s adott helyeken történő egymásra fókuszálásából tudhatjuk meg, hogy miként s mennyiben épül be Bibó gondolatvilágába a félelem, a politikai és szociálpszichológia, a francia forradalom, a demokrácia étékelése, a politikai viszonyok vizsgálatainak ferrerói gondolatmenete, s ezzel együtt választ kaphatunk, hogy miképpen lehet együttszemlélni 1814-et 1919-20-szal. Kovács Gábor szintén reagál Ungváry Krisztián kritikájára. Azonban ő Lugosi Andrástól eltérően határozottan megfogalmazza, hogy „bizonyos ahistorikus jelleg" fedezhető fel az olyan „okoskodásban", melyben „egyfelől egy, a maga idejében lezáratlan politikai szituációt utólag visszatekintve lezártként értelmezünk, másfelől pedig nem vesszük figyelembe annak a politikai mezőnek a sajátosságait és természetét, amelynek megváltoztatására Bibó írásaival törekedett."22 Helytelen oldalszámozás nála is megfigyelhető a 19., 21., 36., 39., 44., 46., 56., 65., 67. hivatkozásnál.23

Tóth László témaválasztása: Bibó István és Ravasz László szellemi kapcsolata. A „közvetlen szellemi kölcsönhatás" kimutathatósága nélküli hatásvizsgálat - a szerző szerinti - megalapozottsága, hogy „felelősségérzetük és problémaérzékenységük révén egyformán foglalkoztatták őket a magyar politikai és közélet neurotikus kérdései, csak éppen más szemléletmód felől közelítették meg a különböző problémákat".24 A tanulmányt olvasva azonban megfogalmazódik a kérdés, valóban kimutatható-e a hatás, avagy - ahogy az idézett szöveg tartalmazza - egyaránt jellemző volt Bibóra és Ravaszra a közélet kérdései iránti érzékenység, de ez még önmagában egymásra hatást nem feltételez. A hatásvizsgálat meggyőző eredményével adós maradt tanulmány azonban Bibó és Ravasz egymás mellett szemléléséből érdekes kapcsolódási pontokat hív elő. Az antropológiai, értékközpontú, moralizáló szemléletmódot; az emberi közösség és egyén kapcsolatában megjelenő érték- és tényelemek, avagy a Sein- és Sollen-probléma vizsgálódásait; az egyén és hatalom felett álló független transzcendens értékvilág európai társadalomfejlődésben betöltött szerepét; a keresztény-keresztyén egyházreformkoncepciót. Az azonban megállapítható, hogy a párhuzamok közös elemein túl jelentősebbek az eltérések, kiemelve a tanulmányból kiolvasható Bibó teológiai jellegű szemléletmódjának központi elemét. A tanulmány súlyozottsága szerint a fent említett Bibó-kép megfogalmazásán túl nagyobb szerepet kap a Ravasz László-i szellemiség rekonstrukciója. A zsidókérdés felvetésének módja s tartalma alapján is világosan kitűnik, hogy Ravasz László e kérdésben megfogalmazott állásfoglalásának neuralgikus pontjait szándékozik tisztázni a szerző.

Dénes Iván Zoltán tanulmányában - mely talán gondolati előmunkálat, avagy töredéke az Európai mintakövetés - nemzeti öncélúság című művének - a metszéspontokat és a párhuzamokat vizsgálja Isaiah Berlin, Hannah Arendt és Bibó István alkotói munkásságában; mintegy elszakadva az idézetekkel állító témavezetéstől. A centrális kérdés a szabadságfelfogásuk és a demokráciaértelmezésük. A fé102