Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 10. szám - Roland Andor: „Megtalálni a szabadság rendjét" (Bibó István életművéről)

játszott '45 után a kommunisták elfogadásában s az így megerősödő antidemokratikus irányváltásban, konkrét cáfolat nem született. Halvány cáfolatként jelentkezik, hogy a szerző szerint utólag talán jogosan11 bírálható Bibó, „hogy a magyar demokrácia esélyeinek számbavételekor nem vette eléggé figyelembe a külpolitikai tényezőt."12 Az antiszemitizmus vádjával szemben egyrészt megfogalmazza, hogy Bibó lelkiismereti válságban nem lehetett, szégyenérzetet nem érezhetett társadalmi csoportja két világháború közötti szerepe miatt, mert ezen már túljutott a zsidókérdésről írt munkájában, valamint a népi mozgalomhoz való csatlakozás elősegítette a zsidósághoz való viszonyának felülvizsgálatát. A tanulmány egyetlen elírása: 151.p./37. hivatkozás: ,,....a történeti osztály vezetését lojálisán kezelő rétege...", helyette: „...a történeti osztály vezetését lojálisán követő rétege..." VT 1.187.p.

Trencsényi Balázs Bibó Istvánt Szekfű Gyula, Szabó Dezső, Németh László mellett jeleníti meg a 30- 40-es évekbeli korai írásokban megjelenő magyar alkat, s főként az elit funkciójára adott válaszaival. A szerző Bibó István „alkat-diskurzus"- hoz való kapcsolatát a válságirodalom hatásaként mutatja be, kiemelve Ortega, Spengler, Huizinga szerepét. A három szerző közül azonban csak az Ortegái hatás fogható tetten mint az elit szerepe kapcsán megjelenő magyar közélet „(paraszt)romantikás" torzulásával egybefonódó „nemzetkarakterológia" ellenpontja. A szerző rövid fejtegetései után megállapítja: „ Bibó - jellemző módon - a parasztságra alapozott mindenfajta kulturális kánont elvetett, de eközben a népiek politikai programjának legfontosabb, a parasztság emancipálásának elemeit beépítette saját gondolatmenetébe: különösen Kelet-Európábán, „zárt és leszűkített" életforma jellemző rájuk-, „ugyanakkor az emberi egészségnek egy bizonyos tartalékát" képviselik, és a politikai rekonstrukció számára mindenféleképpen alapvető fontosságú a parasztság társadalmi igényeinek kielégítése."13 A „jellemző módon" s a mondat második felében idézetként kiemelt paraszt-kép alatt érthetjük-e, hogy a szerző szerint Bibó István mégsem tudott sérülések nélkül kikerülni a nemzetkarakterológia bűvköréből? Az olvasó zavartságát erősíti az a tény, hogy a konklúzióból csak a „nemzeti alkat »lényegét« kutató esszencializmust" olvashatja ki,14 s a fentebbi mondat idézeteire megadott hivatkozási helyen a mondatban szereplő idézetek nem telhetőek fel.15 Ellenben a VT I. 190.p-n Erdei Ferenc munkássága a magyar parasztság válságának irodalmában16 című tanulmányban a következőket olvashatjuk: „Második munkája, a Parasztok tartalmazza a leszámolást az idillikus, természeti környezetben élő, egészséges s a társadalom erőtartalékát jelentő parasztság illúziójával." A kérdés, hogy miért lett beemelve a paraszti idill a gondolatmenetbe? Mindezeken túl az alábbiakban jelzem azokat a hivatkozásokat, melyeket a VT-okban másként találtam meg. 192.p7 78. hivatkozás: „.. .az emberi szükségletek mélyítésére, azonosítására ...", helyesen: „... az emberi szükségletek mélyítésére, finomítására..." VT I. 226.p.;

193. p./ 79. hivatkozás: „... s a gyakorlatban konszolidálódott ...", helyesen: „... s a gyakorlatban kicsiszolódott...'' VT I. 207.p.; 193.p./80. hivatkozás: „... sem a pénz helyes felhasználása...", helyesen: „... sem a pénz hely es felhasználásának ..." VT I. 211.p.; 194.p./ 80. hivatkozás: „... az emberi mivoltunk

, „...stílussá és szellemé tennünk mindent...", helyesen: „... az emberi mivoltnak...", „...stílussá és szellemé tennünk mindazt ..." VT 1. 160,p.; 194.p/ 83. hivatkozás: „... élésére nézve igen határozott rendben és egyértelmű erkölcsi meggyőződésben éltek.", helyesen: „... élésére nézve ilyen határozott rendben és egyértelmű erkölcsi közmeggyőzödésben éltek." VT I. 213.p.; 194.p./86. hivatkozás: „... élmények tüzében kellene egységgé és közmeggyőződéssé érnie.", helyesen: „... élmények tüzében egységgé és közmeggyőződéssé érjék, és a társadalom viszonylataiban tényleg érvényesüljön is." VT I. 219.p.;

194. p./87. hivatkozás: „... erős közösségi kontroll alatt áll...", helyette: „... erős közösségi ellenőrzés alatt áll..." VT I. 231.p.; 194.p./88. hivatkozás: „az egyszerű, együgyű, boldog »nép« életformája után sóvárog.", helyette: „Dekadencia jele, ha elit köreiben homályos és meg nem fogható nosztalgia jelentkezik vagy hangoztatódik az egyszerű, együgyű, boldog »nép« életformája iránt, ha kultuszt űz a tanulatlan »őstehetségek«- böl, ha hangoztatja a vezető osztály, a gazdagok, az urak, a városiak életformájának a sivárságát, anélkül hogy eszébe jutna, akarná vagy tudná a maga életformáját az egyszerű élet hangoztatott értékeihez igazítani." VT I. 232-233.p.17

Csejtei Dezső Ortega y Gasset megjelenését kutatja a Németh László-i és Bibó István-i munkásságban. A szerző „filozófiai esszé" és az „irodalmi esszé" szerencsés találkozásaként ábrázolja Ortega magyarországi beszivárgását. A többek által is bemutatott ortegai életút nóvuma a válságirodalom szerzői köréből való kiemelés s a filozófus társadalomformáló szerepének megerősítése. A bibói ouvre-ben fellelhető hatásokat, illetve párhuzamokat három egymásra épülő körben - „antropológiai - társadalomfilozófiai mag", „nemzeti létezéssel kapcsolatos problémák", „Európa-probléma" - határozza meg Csejtei. Vizsgálódását az elit probléma kifejtésével nyitja meg, melyben több hatást feltételez, mint amennyit egyértelműen bizonyított volna. Utalok ezalatt az elit és nélkülözhetetlenségének kérdésére, s még inkább az elit aszketikus jegyeinek vizsgálódására, melyben a párhuzamon túl hatást is felté101