Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 10. szám - Roland Andor: „Megtalálni a szabadság rendjét" (Bibó István életművéről)
Kiss Andor „Megtalálni a szabadság rendjét" Bibó István életművéről A Bibó István életművéről szóló - 1992. november 5-7. között megtartott - konferencia válogatott, szerkesztett anyagából született meg Dénes Iván Zoltán szerkesztésében A hatalom humanizálása1 című kötet, melyet hosszú hallgatás után 1999- ben követett a Bibó István szellemi műhely munkájaként napvilágot látott A szabadság kis körei2 című tanulmánykötet. A sorozat harmadik - a szerkesztő Dénes Iván Zoltán szerint egyben utolsó - darabja a 2001-ben - Bibó István születésének 90. évfordulója alkalmából - kiadott Megtalálni a szabadság rendjét című Bibó István életművéről szóló tanulmánykötet, melyet elődjéhez hasonlóan a Bibó István szellemi műhelyben folyó munka „inspirált és ösztönzött". Ez utóbbi könyvben tizenkettő tanulmány és kettő forrás kapott helyet. A kötet szerkezete az előző tanulmányokból jól ismert formailag négyes, tartalmilag hármas felosztást követi, mely alatt a „problémák és előfeltevések", „hatások és párhuzamok", „források" szegmenseit értem. A következőkben a kötet tematikáját megtartva tárgyalom az egyes szerzők tanulmányait, mivel a dolgozatok jelentősebb része a tanulmánykötet címében meghatározott kérdéskörhöz kapcsolódva, egymást kiegészítve, de kevésbé egymásra utalva, építve foglalnak helyet. Balogh Iván - kapcsolódva az 1995-ös tanulmányához3 - a politikai hisztéria után a politikai egyensúly bibói alapfogalmának társadalomelméleti előfeltevéseit helyezi szemlélődésének fókuszába. Kiindulópontként rögzíti, hogy Bibó István 1935-ös jogelméleti disszertációjának, a Kényszer, jog, szabadságnak4 társadalomelméleti előfeltevései alkotómunkásságában mindvégig fellelhetőek. A szerző a változás és állandóság, azaz a tényelemek (erőviszonyok) és értékelemek (elvek) balanszírozásának bibói technikáját vizsgálva rekonstruálja a '30-as évek közepére kialakult sajátos érvelési stratégiát, melynek lényege a probléma megoldása. Balogh Iván - elfogadva H. Szilágyi István megállapítását - e stratégiát vizsgálva mutatta ki a bibói „harmadikutasság" lényegét, miszerint értékduálok összefüggéseit, s nem különállásukat vette kiindulópontnak.5 A problémamegoldás egyedi módszerét, mely determinálja Bibó eredeti szabadságelméletét, a Horváth Barna nevével fémjelzett szinopszis-elmélet meghaladásából, s Nicolai Hartmann szellemi teljesítményének - bergsoni kifejezéssel lefedve -, a „spontaneitás törvényszerűségének", tehát a saját és az idegen törvényszerűségek együttszemlélése adja. A módszer velejeként fogalmazódik meg a valóság reális szemléletéből eredő objektivizáció, az az eljárás mód, melynek során a valóságot olyan tárgyiasult tudássá tudjuk átalakítani, mely a valóság meghamisítása nélkül válik a társadalom kohézív tényezőjévé. A módszert vizsgálva fűzi egy gondolatsorrá Balogh a „kényszer" - „félelem" - „objektivizáció" - „primer élmények" - „hamis helyzetek" - „ szabadság" - „uralommentes társadalom" fogalmakat. Balogh Iván Mannheim és kiemelten Hajnal inspirációjaként kezeli az elmélet histográfiai ágyazottságban történő alkalmazását. A bibói kérdés: hogyan lehet a valóság megélését rendszerezni, értékelni, felhasználni. E kérdés, s a megalkotott válasz elvi megfogalmazása olvasható ki Balogh Iván tanulmányából, és Bibóhoz csatlakozva fejti ki a kölcsönös szolgáltatásokra épülő társadalom létigényét. Balogh Iván - több szerzőtársához hasonlóan - igen nagyvonalúan kezeli a hivatkozásokat, a kisebb pontatlanságoktól (12.p./3. idézet) eltekintve szükségesnek tartom azokat az eseteket kiemelni, ahol jelzés nélkül hiányzik egy - egy sor az idézett szövegből: 12.p./6. hivatkozás: „...amit elemi csapásnak ismer fel, elégtételt szerez..." - helyette „amit elemi csapásnak ismer fel, vállalja az erkölcsi felelősséget azért, amit a maga hibájának tulajdoníthat, elégtételt szerez..." VT I. 376.; 13.p./7. hivatkozás: „...ember közti viszonylatokból jön létre és ezek alaptermészetük szerint..." - helyette: „...ember közötti viszonylatokból jön létre, és ezekben a különböző erőviszonyok nyilvánulnak meg, s ezek alaptermészetük szerint..." MTAKK Ms 5116/19. 22-23.p.6 Perecz László Bibóhoz, mint az antispekulativ szerzőhöz kíván nyúlni. Vizsgálódásait Bibó korai filozófiai ismeretszerzésétől indítva fűzi egybe a bibói látásmód elemeit, melyek a racionalizálás - humanizálás folyamatait ívelik át a valóság köré szerveződve. A tanulmány szerzője a tény és értékvilág kapcsolata mentén rokonítja Bibó István módszerét a fenomenológia, a paradigmaelmélet, a kritikai 98
