Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 10. szám - Kun István: A Kálvária stációi (Szabolcs-Szatmár-Bereg keresztje)
Az egyébként alapos gazdasági elemzés egyik sarkpontja a tanulmányban annak rögzítése, hogy az aprófalvas térségekben - így a Beregben is - területfejlesztési támogatásokkal is csak a kisvárosokban, illetve néhány nagyobb faluban teremthető meg az esélye érdemi helyi gazdaság kialakulásának. Megfontolásra érdemes, sőt nagydíjas ötlete és javaslata, hogy az ingázás támogatásának komoly szerepe lehet a munkaerő-piaci feszültségek enyhítésében. Mi a helyzet ma? A munkáltatók általában ragaszkodnak a helybeliekhez, mert a rendkívül magas foglalkoztatási közterheket nem szeretnék megfejelni még a vonattal vagy autóbusszal történő bejárás költségével. Amelyek ugyancsak rendkívül drágák. Épp ezért az apróbb falvak lakói - pláne meg azok, akik a központoktól távolabb laknak - szinte kizártak a munkavállalásból. Csupán 1990 és 1996 között 259 ezerrel lett kevesebb a naponta ingázók száma az országban, és a munkanélküliség elsőnek őket érintette. Ugyanebben az időben a megyében 24 ezerrel csökkent az ingázók száma - ami az országos adatnak csaknem egyti- zede és itt nem hatott az a tendencia, hogy később a fejlődő-fejlettebb megyékben a munkaerő-kereslet növekedésével az ingázás is növekedett. A munkaerő mobilitása hazánkban rendkívül alacsony, csak igen kis számban telepednek át az elmaradottabb területekről a gyorsan fejlődőkbe, és a tanulmány prognózisa szerint változás a jövőben sem valószínűsíthető. 1999-ben a megyében az aktív munkaerőpiaci programokban érintetteknek mindössze 2,8 százaléka részesült utazási költségtérítésben, csoportos személyszállításban vagy helyközi utazási támogatásban, ami indokolhatatlanul alacsony arány. Fejlett nyugati országokban rendszeres, hogy kisebb községekben 50-100 főt foglalkoztató üzemeket létesítenek, vagy több település „fókuszába" mini ipari parkokat négy-öt ilyennel. Ez nálunk még jóval odébb van, addig más megoldást kellene keresni. A békéscsabaiak a következőket írják: „Kutatási eredmények támasztják alá, hogy a kiterjedt napi ingázás jelentékeny mértékben csökkentheti a területi egyenlőtlenségeket, sőt... akár a munkanélküliség szintjét is... Jelenleg a munkahelyteremtés kulcsszereplői a nagyvállalatok, melyek telephelyeiken több száz alkalmazottat foglalkoztatnak... Az ipari tőkebefektetőket vonzó tényező lehet tehát a könnyen mobilizálható, azaz széles településkörből bevonható munkaerő is. Emellett az ipari foglalkoztatottak térbeli koncentrációját előidéző ipari parkok megjelenése-betelepülése is az ingázás közlekedési és anyagi feltételeinek javítását indokolná. Az ingázás fokozottabb támogatása különösen a falusi térségekben élők számára fontos, mivel a falvakban felszabaduló munkaerő nagyobb része optimális esetben is valószínűleg csak a környékbeli központokba(n)... tud majd munkahelyhez jutni." Mindez fokozottan érvényes a beregi térség falvaira. Jellemző, hogy az összeomlott házak lakói közül inkább csak az idősek költöztek el, az aktív korúak kevésbé vagy egyáltalán nem. De amíg a munkahelyteremtésben igazi eredményeket nem képes elérni a társadalom, addig célszerű lenne valóban jelentős összegekkel támogatni a napi ingázást, mert sok vállalkozás képtelen rá, holott alkalmazottra szüksége lenne, a dolgozó meg nem akarja a fél keresetét utazásra költeni. A záhonyi vitán a legkevesebb figyelmet a tanulmány mezőgazdasági része kapta. Pedig a szerzőket megérinti az ágazat fontossága: „A mezőgazdaság korszerűsítésének, piacképessé tételének, a termelők önszerveződésének támogatása esősorban épp foglalkoztatási-szociális szempontból fontos, mégpedig különösen a halmozottan hátrányos helyzetű, aprófalvas kistérségekben". Ehhez képest a mezőgazdasági fejezet a megye szempontjából lényegében használhatatlan. Ezt fejezhették ki Záhonyban is az érdektelenséggel. Pedig az ágazat gondjai épp ott sűrűsödnek, ahol a többi baj is koncentrált. Például a Beregben. Kezdjük az erdővel. A tanulmány szerint a művelési ágak között talán az erdőnek a legbiztatóbb a jövője, ráadásul az igen költséges telepítésre állami támogatás is igényelhető. Mind a vízjárta, mind a futóhomokos területeken elsősorban erdőtelepítést javasolnak. Igaz lehet, de hozzá kell tenni két körülményt. Elsőnek azt, hogy az állami támogatásból nem le93
