Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 10. szám - Márai Sándor: Aki látja hazáját (Egy számkivetett magyar író vallomása)
tanú közvetlen érzékelésével szerezte tapasztalatait. A kortárs, aki otthon maradt, talán többet élt meg a válságos évek gyötrelmes valóságából, de lehet, hogy kevesebbet látott mindabból, ami a valóságban otthon történt, mint azok, akik önként vagy kényszerűségből útra keltek. 2. Amikor ezt írom, tíz éve annak, hogy a Vörös Hadsereg Kőrösmezőnél átlépte a Kárpátok vonalát és hazám területére hatolt. Tíz éve annak, hogy a háború utolsó szakaszában, egy viharos tavaszi vasárnapon, 1944. március 19-én a náci haderő megszállotta Magyarországot, s egy ezeréves európai országban megszűnt a független állami élet, az alkotmányos jogbiztonság. Tíz éve annak, hogy erőszakos hatalmak, s az érdekből, vagy kényszerűségből velük szövetkezett hazai érdekcsoportok különféle világnézeti zászlók alatt, de lényegében azonos szándékkal megszállott, gyarmati állapotban tartják Magyarországot. Tíz éve annak, hogy a magyarság nagy tömegei a vasfüggöny mögött éppen úgy a számkivetettség állapotában élnek, mint azok, akik vándorbotot vettek a kezükbe, mert nem akartak az idegen hatalomnak szolgálni. A belső és a külső emigráció állapotában élünk tíz éve, magyarok. Mindkettő nehéz sors. Titkos utakon, mintegy jelbeszéddel tudunk csak egymáshoz igazat szólni - külföldről haza éppen úgy, mint a hazaiak egymás között. E tíz évben a megszállás, az erőszakos szovjet gyarmatosítás során, a magyarság társadalmi, gazdasági, szellemi életének tökéletes felfordítása, megnyomorítása, eltorzítása után és közben Magyarországon párhuzamosan, tudva-tudatlan, két valóban történelmi értelmű cselekmény zajlott le. Az egyik a hazaárulás volt, másik a szabadságharc. Akik a hazaárulásban tevékenyen részt vettek, nem tudták mindig, hogy valóságban hazaárulás az, amire szövetkeztek. Akik a szabadságharcot elkezdték és folytatták, nem tudták mindig, hogy ez a szívós, életveszélyes, hol földalatti, hol nyíltan fellobbanó mozgalom igazában milyen irányú: csak horizontális, vagy egyben vertikális? Sokan voltak akik azt hitték, szabadságharcban segédkeznek, s későn értették meg, hogy hazaáruláshoz nyújtottak segédkezet. A kommunisták értettek hozzá, hogy igazi céljaikat nemzeti jelszavakkal kendőzzék. Sokan megtévedtek, mert azt hitték, amikor segítenek felszámolni és átalakítani mindazt, ami hitük szerint a múlt idejétmúlt szemléletéből, intézményeiből, szellemiségéből a vesztett háborút követő összeomlás után megmaradt, nem a Szovjet egyik gyarmatát segítenek építeni, hanem egy új, korszerű demokratikus Magyarországot. Sokan hitték, hogy szabadságharcosok, akik a földkérdés, az igazságos társadalmi teherviselés, a nevelés kérdéseiben most, a háború után, amikor a múlt társadalmi szerkezete az átalakulás korszakába ért, újat és időszerűt alkothatnak. Ocsúdásuk néha tragikus volt, tévedésük néha jóvátehetetlen, néha szánalomra méltó. De az ocsúdás és eszmélés pillanata a magyar társadalom egésze számára hamar elkövetkezett. 1947-ben a kommunisták Magyarországon moszkvai parancsra nekiláttak az alkotmányos élet felszámolásának. A nemzet szabad akaratát, szabad választá44
