Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 10. szám - Márai Sándor: Aki látja hazáját (Egy számkivetett magyar író vallomása)
Márai Sándor Aki látja hazáját Egy számkivetett magyar író vallomása* 1. A számkivetettség a szellemi alkotó ember számára mindig kétféle távlat lehetőségét tárja fel: hazája szemszögéből látja a világot, de ugyanakkor a világ távlatából látja hazája valóságos térfogatát. Ez a kettős látás eloszlat sok optikai csalódást. A displaced personi - éppen, mert displaced - kénytelenül új szemmértékre tesz szert az idegen világban. Lát valamit, amit odahaza soha nem látott: látja a „hazát". Odahaza nem „látta", mert „élte". Ehhez természetesen nem elég, hogy displaced: egyidejűén person-nak, tehát személyiségnek kell lennie. Az író, a tudós, minden korban és minden helyzetben, az a személyiség, aki látleletet vesz fel az emberi sorshelyzetekről. A számkivetettség, a korszerű népvándorlás látleletét még nem írták meg e korszak szemtanúi. Ez a feladat elsőrendűen: a vasfüggöny mögül elmenekült írók, tudósok, szellemi emberek tanúságtételének feladata lesz. A pillanatban, amikor elhagyták hazájukat, szerepet kaptak: mint a zsidó próféták a babiloni vizek partján - Toynbee mondja így - az újkori számkivetett írók és tudósok lesznek hivatottak, hogy megfogalmazzák a választ az emberiség egyik legveszélyesebb korszakának nagy kérdésére: mi történt igazában? Mi történt a nemzettel? Mi történt a műveltséggel? Mi történt az emberiséggel? Vallásháborúban éltünk és élünk, vagy polgárháborúban? Jóslás nélkül, ítélet nélkül, de a számkivetett szellemi ember elsőrendűen hivatott, hogy e kérdésekre feleljen. Minthogy státusa kissé az ősemberé, aki egyformán otthon van már mindenütt a világban, mert nincs igazi otthona, ő, a számkivetett displaced, jogot szerzett arra, hogy megkísérelje a számvetést: mi történt az évtizedekben, ebben a században az egyénnel, a családdal, a nemzettel? A kérdés újra és újra elhangzik. Valószínű, hogy a „válasz" sokáig, a döntő érvelésű „válasz" talán örökké késik. De a vasfüggöny mögül menekült szellemiség, amely egy szabad világban csatlakozott az első világháborút követő, a második világháború kitörését megelőző időben vándorútra kelt menekült értelmiségiek nagy táborához, kiket erőszakos rendszerek világgá kergettek, jogot szerzett arra, hogy megkísérelje a választ, mert nem a viszonylagos biztonság távolából, hanem a helyszínen, a szem* A kiadatlan írást a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött hagyatékból közöljük. Címét és alcímét mi adtuk. A kézirat a 2000 áprilisi számunkban közölt Márai-esszé gondolati folytatása. (A Szerk.) i displaced person: politikai menekült, hontalan személy 43
