Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 10. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium IV. ( 4. rész – fordította Szenyán Erzsébet)

tározhatatlan, névtelen tömeget alkotnak. A tévénézők nem McLuhan globális falujának lakói, hanem nomádok, akik magányosan bolyonganak a globális sivatagban.

Micsoda különbség van egy újságnak író riporter és egy tévéstábban dolgozó riporter munkája között! Az újságíró magányosan dolgozik, a stábban közösségi munka folyik. A stáb minden tagjának megvan a maga ízlése, hangulata, üzleti érdeke, nehéz hát elkerülni a feszültségeket és súrlódásokat, amelyek rengeteg időt, energiát emésztenek fel, megzavarják a munkához és a világ átéléséhez nélkülözhetetlen tisztánlátást, nyugalmat, koncentrálást.

Wystan H. Auden egyszer megjegyezte, hogy a riporter, már csak hivatása folytán is, igazi demokrata: mások véleményét hallgatja, mások sorsa iránt aggódik, a megalázottakat és megnyomorítottakat egyenrangú félként kezeli.

Proust Az eltűnt idő nyomában c. művében van egy epizód, amely arról szól, mennyire riporteri szemmel figyelte a szerző a világot. Nevezetesen, amikor Combray-be tartva megpillantja a martwille-i templom két tornyát, úgy érzi, hogy azonnal rögzítenie kell azt az érzést, amelyet ez a látvány váltott ki benne. A fogat bakján ül, a kocsis mellett, mégis gyorsan papírt és ceruzát kér, s a kocsi rázkódásai ellenére azonnal feljegyzést készít, amelyen később már alig kell változtatnia. Amikor a jegyzetelést befejezi, olyan boldognak érzi magát, mint egy tyúk, amely tojást tojt. Örömében legszívesebben teli torokból énekelni kezdene.

„Mindig csak kívülről érthetjük meg a dolgokat. A megfigyelő és a megfigyelt dolog között feltétlenül lennie kell bizonyos távolságnak, és soha nem lehetünk saját törzsünk etnográfusai". (Jean-Marie Domenach)

1936-ban Walter Benjamin a riportot a jövő irodalmi formájának nevezte.

Még egyszer a riportról: a legnagyobb nehézség az, hogy egy adott eseményt minden résztvevő és tanú másként lát, ezért aztán a beszámolók homlokegyenest ellenkezőek lesznek.

Vajon igazság-e a tény? Igen, de a tény kontextus nélkül nem adja vissza a teljes igazságot, sőt, saját valódi értelmével ellentétes üzenete is lehet.

Elolvastam Shiva Naipaul North of South című riportázsát.

Naipaul titka abban rejlik, hogy míg az átlagember az intelligens, okos, gondolkodó emberek társaságát keresi, akiktől tanulhat, addig Shiva a maga ironikus, groteszk, gunyoros és nonszensz írásaiban azzal ér el fantasztikus hatást, hogy az ostobák, a beképzelt félnótások, az elhülyült turisták, mindent lefitymáló sznobok társaságát keresi. Aztán leírja az illetőkkel folytatott beszélgetéseit, a véleményeiket, kinyilatkoztatásaikat, amelyek olyan értelmetlenek és abszurdak, annyi

37