Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 10. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium IV. ( 4. rész – fordította Szenyán Erzsébet)

Az igazi elektronikai forradalom, a nagy műszaki és kulturális forradalom szinte csak tegnap, a XX. század utolsó évtizedében ment végbe. Mennyi változás történt, és milyen gyorsan! Mindenekelőtt is megváltozott az újságíró társadalom. Emlékszem az afrikai államfők 1963 májusában Addisz-Abebában tartott első konferenciájára. Jöttek az újságírók a világ minden tájáról. Voltunk vagy két-há- romszázan: nagy újságok kiküldött munkatársai, sajtóügynökségek tudósítói, rádiók hírmagyarázói. Voltak filmhíradóktól kiküldött operatőrök is, de egyetlen televíziós stábra sem emlékszem. Mindannyian ismertük egymást,voltak, akik barátkoztak is egymással. És ismertük kollégáink tevékenységét. Sokan közülük a toll igazi mesterei, remek szakemberek voltak, egy-egy ország vagy kontinens szakavatott ismerői. Ma már az az érzésem, hogy ez volt a világ riportereinek utolsó nagy összejövetele, annak a korszaknak a lezárása, amelyben az újságírást még igazi mesterségnek tartották, olyan büszke elhivatottságnak, amelyért egy egész életet is érdemes feláldozni.

Ettől kezdve azonban nagyon gyors változások következtek be. Az információk gyűjtése, szerkesztése emberek ezrei által művelt, tömeges foglalkozássá vált. Sokszorosára nőtt az újságíró-iskolák száma, ezek évente tömegével bocsátják ki végzőseiket. Van azonban egy alapvető különbség. Régebben az újságírás áhított, hőn óhajtott életpálya volt, egyfajta fontos és kitüntető küldetés. Most viszont e szakma számos művelője a médiában végzett munkát időleges, esetleges tevékenységnek tartja, és nem köt hozzá semmiféle ambiciózus, jövőbe mutató terveket. Ma újságíróként, holnap reklámügynökség alkalmazottjaként, holnapután meg már tőzsdei alkuszként dolgozik.

A médiavilág a történelemben egyedülálló fejlődésen esett át. Közrejátszott ebben egyfelől a technikai haladás, másfelől az a felfedezés, hogy az információ jól jövedelmező, remek piaci áru, terjesztése és eladása pedig busás hasznot hajt. Régebben az információ értékét olyan fogalmakhoz kötötték, mint az igazság keresése és közvetítése, vagy pedig a befolyásért, hatalomért folyó harc fontos eszközét látták benne. Emlékszem, hogy a kommunista időkben egyetemisták újságokat égettek Varsó utcáin, és azt kiabálták, hogy a sajtó hazudik! Napjainkban más a fontos - az információ értékét annak hatásossága szabja meg. A legfontosabb az, hogy jól eladható legyen! A leghitelesebb információnak sincs értéke, ha nem hatásos, ha nem kelti fel a bőséges választék által elkényeztetett közönség érdeklődését.

Az információban rejlő óriási üzlet felfedezése oda vezetett, hogy a nagytőke rohamléptekkel kezdett a média birodalmába áramlani. Az igazság egykori megszállott, gyakran idealista keresőit a médiavilág hatalmi csúcsain olyan üzletemberek váltották le, akiknek gyakran semmi közük sem volt az újságíráshoz. Ezt a változást leginkább az látja jól, aki éveken át járta a különféle szerkesztőségeket, rádióállomásokat. Ezek általában ócska épületekben működtek, a szűk, koszos, rendetlen szerkesztőségi szobákban egymás hegyén-hátán dolgoztak a hanyagul öltözött, rosszul kereső újságírók.

30