Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 10. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium IV. ( 4. rész – fordította Szenyán Erzsébet)
Most elsősorban a fantázia számít, a megdöbbentés és elképesztés képességének ereje" (Bartosz Zurawiecki). „A (siker)filozófia kulcsmozzanata az azonnaliságnak és a tevékenység hatékonyságának különös kultusza" (Marian Stala). Jegyzetek „A művész szabadsága és az alkotás" c. előadással kapcsolatban (dr. Zbigniew Taranienko esztétika szemináriuma a Varsói Tudományegyetem filozófia szakán, 1999. május 12.). A szabadság: a választáshoz való jog, a célok megvalósításának lehetősége. Fontos: a démonoktól való megszabadulás a tehetetlenségtől való megszabadulás a nyomortól való megszabadulás Kant: a szabadság - ész. Seneca: a szabadság lényege a bölcsesség. A szabadság és az alkotás feszültség is, de a beteljesülés esélye is. A szabadság az alkotás lehetősége, de maga a szabadság semmit sem alkot. A szabadság veszélyei a művészre nézve: elaltathat, lefegyverezhet, ellustíthat. Gyakran épp a rabságban születettek, a gúzsba kötöttek alkották a legnagyobb dolgokat. Van belső és van külső szabadság (Spinoza, Sartre, Ingarden). Van valamitől mentesítő és van valamire felhatalmazó szabadság. Cenzúra: a fejlődés az otromba, bürokratikus, rendőri cenzúrától a kifinomult cenzúráig (manipuláció, reklám, piac) vezet. Vegyük például a piac cenzúráját: a „minek írjak, úgysem adja ki senki sem" gondolkodás lépett a régebbi „minek írjak, a cenzúra úgysem engedi" helyébe. Az alkotóra nehezedő legnagyobb lidércnyomás: az öncenzúra. Önmagában a szabadság kevés, más feltételeknek is teljesülniük kell, mindenekelőtt szükség van megfelelő képességekre, kitartó munkára, tehetségre. A Biblia a szabadság fogalma helyett a felszabadítani igét használja, mert hiszen folyamatról, nem pedig állapotról van szó. 1999 01 09, szombat A varsói „ZachQtában" kétféle kiállítás: a „World Press Photo" és a „Betiltott fényképek" (lengyel politikai élet a Lengyel Népköztársaság idején) címmel két fotókiállítás, valamint, ezek mellett, a nagyszerű Maria Jerema (1905-58) és Grze- gorz Klaman „Implantok" c. festészeti kiállítása. A fotókiállításokon sorok, tömeg, képtelenség bármit nyugodtan, figyelmesen megnézni, mert olyan nagy a tumultus, annyi fej tömörül minden egyes fénykép előtt. Lárma, zaj, a fiatalok - mert főleg fiatalokat látni - véleményt cserélnek, vitatkoznak. A többi teremben pedig - festészet. Itt csönd van, sehol senki. A teremőr nénik keresztrejtvényt fejtenek vagy egymással beszélgetnek. Micsoda kontraszt! 27
