Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 9. szám - Ézsiás Anikó: Az orosz posztmodern dilemmái (Mihail Epstejn: A posztmodern és Oroszország)
Az orosz posztmodern dilemmái Mihail Epstejn: A posztmodern és Oroszország www.russ.ru/antolog/INTELNET .. .begépelem, enter, várok ... no igen, a XXI. században az ember ne legyen könyvmoly! Ha a szerző (haladván a korral) veszi a fáradságot, és a tisztelt olvasó további épülésére saját honlapot nyit, hát én sem leszek rest, s megtekintem azokat az oldalakat. Itt is van - Mihail Epstejn honlapja: egy fotó (igazi tudós koponya, megnyerő mosoly), melyen megpihenhet a tekintet egy pillanatra, körülötte pedig hasznos információk áradata - angol nyelven, ahogy dukál; munkahely, életrajz, eddig megjelent kötetei, esszéi, tanulmányai, az „alkotó elmék internetes interdiszciplináris közösségének" dokumentációja, házi feladat az emberiség problémáin töprengőknek, amely hirtelen, egy rejtett gomb véletlen érintése nyomán megkétszereződik: orosz nyelven is olvasható. Újabb és újabb oldalakat nyitok meg és futok át, épp csak beleolvasok ebbe-abba, látni akarom, mi van még. Minden van és semmi sincs, az Internet hamar jóllakatja az elmét, s csak kevesen veszik észre: milyen éhesek maradtak. Az ő kedvükért: az éhesek, a könyvmolyok, a komótosan, elejétől-végéig-olvasók kedvéért jelent meg most egy kötet Magyarországon is Mihail Epstejn tanulmányaiból A posztmodem és Oroszország címmel. A borítón Vitalij Komar és Alekszandr Melamid festménye: A szocialista realizmus eredete látható. Remek választás volt, a kép tökéletesen illusztrálja Epstejn gondolatait a posztmodernről, pontosabban annak orosz változatáról, mert hát kétség nem férhet hozzá, hogy mint minden európai szellemi-művészeti irányzatnak, a posztmodernnek is van egy sajátosan orosz, az eredetinél valamivel eredetibb változata. Az orosz posztmodern értelme és eredete című tanulmányában Epstejn nem kevesebbet állít, mint hogy a posztmodernizmus lényegét tekintve orosz jelenség. „Oroszország a posztmodern hazája, és most már eljött az ideje, hogy elismerjük ezt a különös tényt." A cím Nyikolaj Bergyajev egyik fontos írására utal: Az orosz kommunizmus értelme és eredetére, melyben a szerző a kommunizmusról bizonyította ugyanezt. Nem csupán a fentebb említett tanulmány címe, hanem Epstejn retorikája, stílusa is mintha Bergyajevet idézné. Nem nehezíti meg az olvasó dolgát ismeretlen szavak, új fogalmak tömkelegével, a leglényegesebb gondolatokat többször is kimondja, újra és újra visszatér hozzájuk, mindig finomít, pontosít valamit. Nem annyira humorral, mint inkább iróniával közelíti meg tárgyát (ez a téma természetéből is adódik), mindamellett kedvét leli a szellemes, aforisztikus megállapításokban, az effélékben például: „...a kommunizmus kétszer fosztotta ki Oroszországot - először, amikor beköszöntött, másodszor, amikor nem köszöntött be." Nem sokáig képes megmaradni a szenvtelen elemző pozíciójában: időnként heves elragadtatás lesz rajta úrrá, szárnyal, lángol, sőt néha prófétái - kétségkívül eredeti jelenség a Nyugat szégyenlő- sebb publicisztikájában. Most pedig térjünk rá az egyes tanulmányokra, kezdjük is mindjárt Az orosz posztmodern értelme és eredetével. Umberto Eco azt írja A rózsa nevéhez fűzött kommentárjaiban, hogy a posztmodern hatóköre szinte a végtelenségig tágítható, s lassan Homéroszról is bebizonyítják, hogy posztmodern. Nos, Mihail Epstejn ugyan nem jut el Homéroszig, viszont az időben visszafelé haladva bekebelezteti a posztmodernnel az egész orosz kultúrát, I. Péterrel bezárólag. Mindjárt a kezdet kezdetén kiderül, hogy a posztmodern Epstejn értelmezésében nem egyszerűen művészi, irodalomelméleti vagy filozófiai kategória, amint a kommunizmus sem csupán történeti, politikai fogalom Bergyajev és többek szerint, hanem valami átfogóbb, a hagyományos kategóriák felett álló minőség. Epstejn az 'újkor', 'modern kor', 'posztmodern kor' kifejezéseket is elég szabadon alkalmazza, jelentésükhöz nem fűz különösebb kommentárt. Annyit azért megtudunk, hogy „az újkor Oroszországban már akkor kezdett véget érni, amikor elkezdődött". A tanulmány első felében Epstejn a posztmodern és a kommunizmus között mutatkozó kísér118
