Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 9. szám - Petrusevszkaja, Ljudmila: A fekete kabát
De Ira ott is különféle kérdéseket gyűjtött, és ilyeneket kérdezgetett például az anya-királynőtől:- És az igaz, hogy az apunak van még egy anyuja?- Hát ezt ki mondta neked? - kérdezi kedvesen a királyné. Ira pedig azt feleli:- Egy néni a villamosmegállóban.- De hát mégis ki vitt téged a villamosmegállóba? - kérdezi még kedvesebben az anya-királynő.- Senki sem vitt oda - mondja az ostoba Ira. - A szakácsnőnk volt ott és ő hallotta. És azt talán már nem is kell mondani, hogy a szakácsnőt hosszú vallatások után elzavarták, az apunak hosszú vallatások után megbocsátottak, mert a királyok nem válhatnak el, mert akkor a továbbiakban le kellene mondani a trónról, és ez szintén lehetetlen, mivel trónörökösként csak az ostoba Ira jöhet szóba: mégsem lehet a népet az ostoba Irára, tizennégy tábornokra és egy tizedesre hagyni! Ilyeténképpen Irát még a konyhába sem engedték be, és szegény együgyű lányt átköltöztették a park túlsó végébe egy üres őrbódéba, és Ira a királyi postán keresztül kapta az ételt, és mintha mindenki megkönnyebbülten sóhajtott volna föl. De azonnal újabb dolgok zajlottak le: Ira valahol felszedett egy beteg kutyát, egy ismeretlen fajtájú kölyköt, és úgy tűnt, a királyi konyha éppen e teremtmény táplálásáért működik. A kutyát kisvártatva elvették, és egyenesen a szomszédos állam szemétdombjára vitték, hát mit képzeltek? Ira mindenféle ételt elutasított és három napon át nem engedte a királyi postát a küszöbön belülre. Mit volt mit tenni, a szenátus meghányta-vetette a dolgot, és azt a döntést hozta, hogy venni kell az ostoba Irának egy törpe pudlit, ennek így kell lennie. Ezen ügy miatt a fél kincstárat kiürítették, megszerezték és odavitték Irához az ajtó elé. De Ira folytatta az éhségsztrájkot, s ezért ismét külföldre kellett utazni, delegációt küldtek, hogy keressék meg Ira kiskutyáját az idegen szemétdombon a romlott felvágottak és a szakadt párnák között. Kiválasztottak, megmosdattak, megtöröltek és beparfümöztek három kutyát, és az együgyű, de szeszélyes hercegkisasszony elé vitték, hogy válasszon belőlük. Ira mindhármat kiválasztotta, de a pudlit sem kergette el, és ettől kezdve a reggelik, az ebédek és a vacsorák vidám hangulatban zajlottak: bizalmasai (a kutyák) szalvétával a nyakukban a padlón ültek, és mindenki annyit evett a tányérkákból, amennyit akart, s ez vonatkozott az együgyű Irára is, és ha jött hozzá valaki, nevezetesen az anyu és az apu, akkor nekik szintén a földre kellett ülniük, mint a kutyáknak, különben az együgyű Ira nem óhajtott beszélgetni velük, pedig néha fontos állami kérdések is felmerültek, például, hogy milyen iskolába írassák a trónörökösnőt. Az első iskolában Ira azt mondta a tanítónak, hogy buta, ha a gyerekektől megkérdezi, hogy mennyi egy meg egy: ezt neki is tudnia kell! 109
