Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 9. szám - Petrusevszkaja, Ljudmila: A fekete kabát
A lány amilyen gyorsan csak tudta meglazította a sálat a nyakán, lélegezni kezdett, engedetlen kezével kioldotta a plafon alatti csőre kötött csomót, leugrott a hokedliról, összegyűrte a levelet, lerogyott az ágyra és betakarózott egy pléddel. És éppen időben tette ezt. Az édesanyja a fénytől hunyorogva, benézett a szobába és panaszosan azt mondta:- Istenem, milyen szörnyű álmot láttam...Valamilyen óriási földrakás van a sarokban, és gyökerek lógnak ki belőle... És a te kezed... És a kezed felém nyújtod, mintha kérnéd, hogy segítsek... Miért alszol sálban, megfájdult a torkod? Gyere kicsim, betakarlak... Sírtam álmomban...- Ó, mama - felelte a lánya a megszokott hangon. - Te állandóan ezekkel az álmokkal jössz. Nem hagynál békén legalább éjszaka! Egyébként hajnali három óra van! Magában pedig ezt gondolta: mi lett volna az anyjával, ha tíz perccel előbb ébred fel. Valahol a város másik végén pedig egy asszony kiköpte a marék tablettát, és alaposan kiöblítette a torkát. Aztán bement a gyerekszobába, ahol a már elég nagy, tíz és tizenkét éves gyerekei aludtak, és megigazította félrecsúszott takaróikat. Aztán letérdelt és bocsánatért esedezett. Vrona Krisztina fordítása Az ostoba hercegkisasszony Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép, de hihetetlenül ostoba hercegkisasszony, akit Irának hívtak, és akinek fogalma sem volt arról, hogy mikor mit kell mondani. Például, vendégek jönnek a papához és a mamához a kastélyba, és az ostoba Ira egyszer csak azt mondja:- És az igaz, hogy ti mind tolvajok vagytok?- Hát ezt ki mondta neked, kislány? - kérdezik kedvesen a vendégek.- A mama és a papa - feleli az ostoba Ira. És rögtön ezek után háború kezdődik az újságokban, megszakítják a kapcsolatokat, követelik a régi adósságok megtérítését és így tovább, a királyságban ínséges idők járnak, a bevételek nem túl nagyok, a hadsereg tizenöt émberből áll, ráadásul ebből tizennégy ember tábornok. Most döntsék el Önök, mit lehet tenni ilyen körülmények között? A király és a királyné mindenkitől személyesen kért bocsánatot az ostoba lányuk miatt, azt mondták, hogy Irát csecsemőkorában a dada rontotta el, ilyen szellemben nevelte. Röviden szólva, Irát nem engedték többet a vendégek közelébe, ezután a konyhán adtak neki enni. 108
