Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 9. szám - Petrusevszkaja, Ljudmila: A fekete kabát
és miért keresi", pedig pontosan tudta - azt is, hogy miért, és azt is, hogy ki telefonál... Már majdnem elégett az utolsó gyufa is, de a lány feltétlenül meg akarta tudni, ki aludt a fal mögött a saját lakásában, ki volt az, aki a szomszéd szobában horkolt és nyögött, mialatt ő a hokedlin állt, és vékony sálját a mennyezeti csőhöz kötözte.... Ki alszik ott a szomszéd szobában - és ki nem alszik, hanem fájó szemmel a semmibe néz és sír... Ki lehet az? A gyufa már majdnem teljesen elégett. Még egy kis idő - és a lány mindent megértett. És akkor az üres, sötét házban, az idegen lakásban a lány felkapta papírdarabkáját és meggyújtotta! És meglátta, hogy ott, abban a másik életben, a fal túlsó oldalán az ő beteg nagyapja horkol, az édesanyja pedig a közelében fekszik az összecsukható ágyon, mivel a nagyapa súlyosan beteg és állandóan inni kér. De még volt ott valaki, akinek a jelenlétét a lány világosan érezte, és aki szerette őt - de a levél gyorsan égett a kezében. Ez a valaki pedig ott állt halkan előtte és sajnálta, és kész volt támogatni őt, de a lány nem láthatta meg őt és nem hallgathatta meg, nem akart vele beszélni, mert túlságosan fájt a lelke, ő a vőlegényét szerette és csakis őt, már nem szerette sem az édesanyját, sem a nagypapáját, sem azt, aki azon az estén ott állt előtte és megpróbálta megvigasztalni. És a legutolsó pillanatban, amikor cédulájának tüze már kihunyóban volt, a lány mégis beszélni akart azzal, aki előtte állt lenn, a földön, és egymás szemébe néztek, valahogy így adódott. De a szegény kis cédula már kihunyóban volt, mint ahogy az ő élete is ott, abban a szobában, a lámpa alatt. És ekkor a lány ledobta magáról a fekete kabátot, és az utolsó lángnyelvvel megégetve az ujját, megérintette a száraz, fekete anyagot. Valami csattant, égett szag keletkezett és két hang üvöltött fel az ajtó mögül.- Gyorsan vedd le a kabátodat! - kiáltotta a lány az asszonynak, de az már nyugodtan mosolygott, szélesre tárva száját és kezében elégett az utolsó gyufa... Ekkor a lány, aki egyszerre volt itt, a sötét folyosón a füstölgő fekete kabát előtt, és ott, a saját lakásában, a lámpa alatt, hirtelen meglátta maga előtt valakinek a kedves, simogató szemét - ahogy a lány hozzáért füstölgő kabátujjával az ott álló asszony fekete kabátujjához, abban a pillanatban újra felhangzott a kettős kiáltás a lépcsőházban, az asszony kabátjából bűzös füst szállt fel, mire az asszony rémülten dobta le magáról a kabátot, majd azonnal eltűnt. És eltűnt minden körös-körül. Abban a pillanatban a lány már a hokedlin állt, meghúzott sállal a nyakán, és fojtogatta a nyála, és lenézett az asztalra, ahol a levél fehérlett. Vörös karikák úsztak a szemében. A szomszéd szobában valaki felnyögött, köhögni kezdett, és megszólalt a mama álmos hangja: „Apa, innál?" 107
