Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 1. szám - Nagy Miklós: Szilárdy Leandertől Mócli bérkocsisig (Jókai írói névadásáról)

vek úgy keletkeztek, hogy település, megye, országrész megjelöléséhez járultak a fenti képzők. Folyók, hegyek, tavak eredetileg nem láttak el ilyen funkciót, hiszen lakatlannak számítottak. Kárpáthy Zoltánnak, Tátray Bálintnak tehát nem élhettek ősei a XIX. század előtt! De vajon elképzelhetünk-e az akkori Magyarországon Hold vár nevű települést, ahonnét a PD egyik főalakjának, Szerafinnak cognomenje levezethető? Aligha! Marad az a lehetőség, hogy jelképes szóalkotással van dolgunk: megvalósulhatatlan álmok rabja a családnév hordozója. Tegyük hozzá, a cselekmény utolsó szakasza szinte buzdít az ilyen értelmezésre. (A Kedves atyafiak-ban megismerkedhetünk Csalváry Júliával, a kacér fiatal özveggyel. íme a nyelvtani analógia.)

A kor regény- és drámaszerzői gyakran a valószínűség elemi követelményeit megsértve adományoztak vezetéknevet teremtményeiknek, elsősorban a főnemeseknek. Áll ez Tengeri és Partira (

A szökött katona), a náluk alig hihetőbb Várkövire (Fenn az ernyő nincsen kas) meg Szirtfokira (Nőuralom), akiket mind Szigligeti állított színpadra. Az igényesebb alkotás illúziókeltő hatása mégsem ilyeneken dől el, hanem az onomasztikai összképen. Kell, hogy a közvetve vagy közvetlenül jelentéshordozó nomenek mellett hétköznapiak is legyenek, a hazafias - nemesi névdivat határok közé szoruljon, időnként megörvendeztesse a fület az eufónia. Jó példa lehet minderre a MM: a Sárvölgyi és Bálnokházy cognomen jelentése egy percig sem kétséges, választékosán cseng Áronffy Dezső, Fromm Fanny alliterációval lep meg, Cipra cigányos egzotikummal, Gyáli Pepi hitvány cimbora a kedélyesség álarca mögött. (Ezt a tréfás külszínt sugallja a szerzőnknél oly ritka becenév, amelyhez egy újabbat csatolhatunk: Bálnokházyné bérkocsisa Módi névre hallgat, teljes nomenje: Fleck Mátyás.)

Noha 1848-ban a nemesség lényeges kiváltságai megszűntek, a Pallas Lexikon megfelelő címszava még a millenneum esztendejében is kijelenti: „De azért a magyar nemesség címben ma is fennáll (...) sőt valami csekély jogmaradványok még mindig fűződnek hozzá, így 1. jog a nemesi címre, előnévnek, címernek, koronának használatára".!4 A kiválasztott pályaszakasz művei általában a rendi társadalom idején játszódnak, nemesi címükre elég sokan hivatkoznak - kivált az elszegényedettek - ám az előnevek ismertetésére ritkán kerül sor. A törtető és hangoskodni szerető Maszlaczky prókátorról mégis megtudjuk, hogy teljes titulusa: „Tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő Maszlaczky Gábor táblai ügyvéd." (Rossz diadal fejezet). Hasonlóan hosszadalmas Lávay Béla „hites ügyvéd" levélbeli címzése, amelyben még a Füzitői előnév is megtalálható. (A szív, amely szikrát ád az ütésre fejezet). Az ECS második kapitulumából kiderül a gőgös Malárdy nemzetség nevének népies eredetmondája: „Tulajdon nevét pedig egy későbbi ős nyerte szent László alatt a cserhalmi ütközetben, amidőn a csata kezdetén azt mondá a királynak: »Ma ládd, uram, hogy mint fogok dolgozni«."

Kőcserepy tanácsost Jókai igen finoman, szinte észrevétlenül a nemesi név jogtalan viselésével vádolja élettörténetének előadásában, a KZ elején. Megtudjuk, hogy ifjan polgári háznál nevelősködött Pesten „s akkor még csak egyszerűen Cserép Dániel úrnak hítták." Később, nem elégedvén meg az y-nal, teljesen régies írásmódra tért át, aláírása most már „Keőcherepy lett." Társadalmi emelkedés vágya mutatkozik az ilyen esetben, hasonló rugója lehet az asszimilánsok névcseréjének. Krénfy úr egyszerre akar magyarnak s természetesen nemesnek mutatkozni, míg a derék Ankerschmidt - az osztrák bürokráciától, kémektől megundorodva - pusztán névmagyarosítást óhajt. Azt is csupán egy elkeseredett pillanatában. Az önkényuralom enyhülésével számosán magukévá tették a lovag szándékát, egyelőre mégsem találkozunk hasonló epizódokkal a költő alkotásaiban. Nem vesz föl magyaros cognoment a bácskai Rajcsovics Szilárd sem (FV), bár annyira asszimilálódott, „hogy sovinisztább a tősgyökeres magyaroknál."15

75