Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 9. szám - Petrusevszkaja, Ljudmila: A fekete kabát
Ljudmila Petrusevszkaja A fekete kabát A lány egyszercsak télidőben az út mentén találta magát, ismeretlen helyen, s ez még nem minden: egy ismeretlen valakinek a fekete kabátja volt rajta. A kabát alatt, amint észrevette, melegítőt viselt, a lábán pedig edzőcipőt. Egyáltalán nem emlékezett rá, ki is ő valójában és arra sem, mi a neve. Ott álldogált estefelé az ismeretlen téli országúton és fázott. Erdő volt körülötte, sötétedett. Arra gondolt, hogy el kellene indulnia valamerre, mivel hideg volt és a fekete kabátban egyszerűen fázott. Elindult az úton. Eközben a kanyarban feltűnt egy teherautó. A lány felemelte a kezét és a teherautó megállt. A sofőr kinyitotta a fülkeajtót. A fülkében már ült egy utas.- Te hová tartasz? A lány azt felelte, ami legelőször az eszébe jutott:- Miért, maga merre megy?- Az állomásra, - válaszolta a sofőr elmosolyodva.- Én is az állomásra megyek. (Felötlött benne, hogy az erdőből valóban ki kell jutnia, valamilyen állomásra).- Na gyere - mondta a sofőr még mindig nevetve. - Ha az állomásra, hát akkor az állomásra.- Hisz nem is férek be, - mondta a lány.- De beférsz - mosolyodott el a sofőr. - A barátom, látod, csontsovány. A lány bemászott a vezetőfülkébe, és az autó elindult. A fülkében ülő másik ember komoran odébbhúzódott. Az arcát egyáltalán nem lehetett látni a szemébe húzott kapucni miatt. Száguldottak az egyre sötétebb úton a havas tájon át, a sofőr hallgatott és mosolygott, a lány is hallgatott, nem akart semmiről sem kérdezősködni, nehogy észrevegyék, hogy mindent elfelejtett. Végre egy kivilágított megállóhoz értek, a lány leszállt, az ajtó becsapódott mögötte, és a teherautó nekilódult. A lány kiment a peronra, felszállt az éppen akkor érkező helyi vonatra és elutazott valahová. Emlékezett rá, hogy jegyet kell váltani, de mint kiderült, nem volt pénz a zsebében, csak gyufa, egy kis papírdarab és kulcs. 101
