Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 9. szám - Pjecuh, Vjacseszlav: És mi van a hátizsákban, fiúk?
- Vedd csak azt mindjárt - folytatta a téma kifejtését Gyegunyin hogy mennyiért adja nekünk a dízelolajat a város, és mennyiért veszi meg a lent?! Itt van ugye, hogy az idén el kellett égetni a lent!- El kellett, ez ténykérdés - helyeselt, egy mély sóhaj kíséretében Krutov.- Hát én azt mondom - folytatta Hvosztov -, hogy a város szemétséget művel a faluval, mindétiglentől fogva, ha meg az ember elvesz egy csomag teát a nyaralóktól, akkor egyből muszáj nekik elővenni a megfelelő törvénycikkelyt!... Hű, de utálom én ezeket a városiakat, felgyújtanám a nyaralócskáikat a francba! Mert nagy harag gyűlt bennem őellenük!- Meg úgy egyáltalán, mocsok egy népség, ezek a városiak - helyeselt Krutov alhadnagy. - Bejön itt valami pityeri mérnök és bejelenti, hogy a kölyökmacskáját elgázolta a traktor. Azt mondja: „Gyerünk, indíts bűnügyet előre megfontolt gyilkosság tényállása alapján". Erre azt mondom, hogy: „Micsoda? Minálunk fényes nappal embert ölnek, a disznóhizlaldát fölgyújtották, ehun ni, a járásból érkezett zsarolók, te meg azt akarod, hogy egy kölyökmacska miatt egész kalamajkát indítsak el... - abból nem eszel."- Hát ez az! - mondta szomorúan Hvosztov. Gyegunyin hozzátette:- Te meg egy csomag tea és egy sertéshúskonzerv miatt bűnügyet akarsz indítani ellenünk. Krutov megelőzött egy kavicsot szállító teherautót, levette a gázt, visszatért a sávjára és megkérdezte:- Na és mit hoztatok el srácok, de őszintén? Gyegunyin válaszul:- Egy csomag teát és egy sertéshúskonzervet. Meg Hvosztov, a hülye fejével, fogott valami kis ikont, hogy pálinkára cseréli az öregasszonyoknál. Mondom neki, hogy: „Tedd vissza, mert ez alapján az ikon alapján leplez le bennünket Krutov!" Amire azt mondja: „Hogyha Isten velünk van, akkor még a disznók se tudnak kikezdeni!"- A fene belétek - mondta hirtelen támadt dühhel Krutov, lefékezett, megfordult a motorral, és elindultak vissza az állatenyésztő telep felé. - Felejtsük el a régi barátságból kifolyólag, de ez legyen az utolsó alkalom! Gyegunyint és Hvosztovot öröm fogta el: az arcuk kisimult, a szemük csillogott, és kellemes marhaságok lepték el agyukat. Elsuhantak a kavicsot szállító teherautó mellett, megcsapta őket büdös, nehéz szele, aztán bal kéz felől végtelen hajdinamező tárult elébük és szemükbe zúdult a vetés harsányzöldje, aztán megint elmentek az ácsok mellett, akik az addigiak szerint, maguk sodorta, szivarnyi cigarettát szívtak, az alhadnagy odakiáltott nekik: „Mér' nem dolgoztok, fiúk?" - amire azt a választ kapta, hogy „Már kérdezted", amihez hozzátette a maga „Na-na"-ját.- Meglátod, nemsokára rendbejön a kolhozunk - mondta ábrándos hangon Gyegunyin -, megint mezőgazdasági tevékenységet folytatunk, és én is veszek motort, csak nem ilyen rendőrsárgát. Hvosztov ezt mondta: 95
