Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 9. szám - Pjecuh, Vjacseszlav: És mi van a hátizsákban, fiúk?
- Á, szóval így vagyunk! - kiáltott fel Krutov alhadnagy szinte lelkesen, és miután energikusan leszedte a két pasasról a keresztvizet, fölparancsolta őket a motorra; Hvosztov lustán bemászott az oldalkocsiba, Gyegunyin pedig a hátsó ülésre telepedett, és átkarolta Krutov derekát. Krutov megfordult a motorral, és elindult visszafelé, Sztoletovóba, a Fénysugár kolhoz központi majorjába, ahol a közrendvédelmi állomás székelt. Verőfényes, de hűvös nap volt; opálos fényt árasztva a környékre, sütött a nap, balra a szélfodrozta vizű Voronka folyó kéklett, szaporán reszketett a friss nyirfalomb, mintha előre rettegett volna, hogy nincs sok hátra és kezdenek belőle fürdőbe való vesszőnyalábokat tépni, a fűzfaligetben pedig majd megszakadtak a megkésett fülemülék. Elmentek a disznóhizlalda mellett, amelyet a tűzvész után éppen újjá épített a kolhoz, köszöntek az ácsoknak, akik az utolsónak elkészült koszorúfán ülve szívták a maguk sodorta, szivarnyi cigarettát. Krutov odakiáltott nekik:- Mér' nem dolgoztok, fiúk?- Áztatjuk a szekercét. Amire Krutov ezt mondta:- Na-na... Bal kéz felől végtelen hajdinamező tárult elébük, és szemükbe zúdult a vetés harsányzöldje.- Ügyeket indítani, csak azt tudjátok- mondta váratlanul Hvosztov, miközben a ponyvába bugyolálta magát - de hogy emberi módra berendezni az életet, arról már fogalmatok sincs! Az már fix, hogy Oroszország el van átkozva: a komenisták alatt kolbász nem volt, pénz volt, ezek alatt meg pénz nincs, kolbász van!... Azt legalább tudod, Krutov, a hülye fejeddel, hogy már éppen csak labodát nem eszünk, de különben eljutottunk a végső pontig?! A kolhozban nincs meló, mert ez a mi kolhozunk csak papíron létezik, a járásnál sem Ígérkezik munka, még a saját léhűtőiket sem tudják hová tenni, félmillió jattot kell adni, hogy felvegyenek valakit gallyazónak az erdőgazdaságba - és akkor hogy etesse az ember a nyomorult családot, ami az én konkrét esetemben hét szájból áll!- Na és akkor mi van?! - vetette ellen Krutov alhadnagy. - Most akkor menjünk mindnyájan lopni, hogy ilyen össznépi szegénység, növekvő bűnözési ráta és fejetlenség virradt ránk?! És a legfontosabb, gondold csak meg a saját fejeddel, Hvosztov, hogy kitől lopsz, hisz ugyanolyan melós néptől lopsz, csak telefonnal és vizesblokkal ellátott városi életmódot folytat...- Na, te aztán jóhoz hasonlítasz! - háborodott fel Hvosztov, és kicsit még föl is emelkedett az oldalkocsiban. - Ha mi Gyegunyinnal ki is fosztjuk valamelyik nyaralót, ez a városiaknak fél rubel veszteség családonként. A városiak viszont, hogy is mondjam... tervszerűen rabolnak ki bennünket, és biztos, hogy már ezer éve, már Olga hercegnő korától a falu számlájára hízik a város. Többet mondok: olyan, mint a kétszerkettő, hogy Oroszország a falu számlájára létezik! Mert különben honnét lenne pénz a hadsereg és kormány fenntartására, ha egyformán látnák el a népet, és a parasztság elkezdene mindenféle finomságokat zabálni kenyér és laboda helyett?! Ezért aztán a cár alatt is kirabolták a földmívest, a komenisták alatt is kirabolták, illetve az nem is kifejezés, hogy kirabolták! 94
