Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 9. szám - Lászlóffy Csaba: A Purgatórium ára; Kaszárnya-krónika; Napló; A homályos érzékenység versei*; A legenda hamuja (versek)
A homályos érzékenység versei* „Azért viszket a tolvajnak tenyere oly könnyen, mert felette távúi képzeli magának az akasztóját" 1. Az álom mindig nyomasztóbb, mint az álom emléke ébredés után. A valóság ezek szerint tompított; ha mondjuk egy zsíros ebéd utánfel- jajdulsz, mert egy ügyetlen mozdulattal a törött fogpiszkáló fölsebezte ínyedet, lehet, hogy pont ezzel a magadnak önként okozott kis (ál)fájdalom ingerével igyekszel leplezni lelkiismeret-furdalásodat zavaros, mély álmaid folyóáradásában - akárha feltépett aortával elszabadult vérmes ösztönök vad sodrásában - elkövetett bűneid miatt. 2. Besüt a sejtelem, a súlytalan virradat a szürke lét óvatosságra, gyávaságra intő szövevényeivel. Valami butító, vagy csak lehangoló, ami még nem történt meg, talán elkerülhető. Fáj a till lezsernek tűnő mozdulat (vagy maga az ing is), ahogy magadra öltöd. Az utca nyálkás fénye ingerel, már nyitnád az ablakot, de visszariaszt az újabb kezdet, amely szinte soha nem hoz beteljesülést. A dögvész szaga, mely elboríthatja egész lényedet. (Noha tudod, hogy utólag túlzásnak találsz majd minden ehhez hasonló leírást és előérzetet.) Ott állsz mégis, csupasz mellel, kissé meghajolva, de korántsem tehetetlenül még, a torzító látomások és jövendő kudarcok mindenképpen (el)vakító görbe tükre előtt. * „Kép-társulások" Bárány Péter: Jelenséges Lélekmény-ét lapozva (1790) 7
