Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 9. szám - Lászlóffy Csaba: A Purgatórium ára; Kaszárnya-krónika; Napló; A homályos érzékenység versei*; A legenda hamuja (versek)

3.

Ki-ki a maga szenvedélyét kergeti.* Nevetnivaló dolog-e, hogy Xerxész megvesszőzte a tengert?

Már nyújtózkodik benned a halott, de nem jutott időd megfejteni: ki véd meg önmagáddal szemben?

2001. január 13.

A legenda hamuja

(sokadik változat)

„Gyökér vagyok - nyakamra liurkolódtam."

(Baka István)

Lehámlott rólad ezer éj nyütt takarója, ezeregy ölelés gyötrelme, a kéj, s mint halnak viz-a szeretet.

Mindig más voltál: tiszta tó gének zavaros, mély ölén; sekély folyóvíz, apadó, s a medre ágyékcsont-kemény.

A csörtetőt kínzó magány: az őserdei lény, ki volt?

S a paradicsomi (tajlány leikébe mennyi bűn hatolt?

Néhanapján elhitetem magammal, hogy minden csalás (miként a dér sörényemen). - Torok mélyén egy mormogás:

Lemondani!... Ne komplikáld időd tovább, s tered, amit a vér kifest, a Nap megáld.

8

Egy fulladás?! Az sem segít. 2001. április 10.