Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Tóth Erzsébet: Szégyen nélkül és rongyaiban (Nincsen holló tövis nélkül)
A világ proletárja. A földönfutó, az éhező, a csikkzabáló, az odúlakó, honnan tud mindig részeg lenni? Kinek a karácsony csak sörösüvegek csilingelőse, az egytál ételért türelmesen sorbaálló, szégyen nélkül és rongyaiban. Mert szégyellnie nem neki kell magát, hanem a jobb sorsra érdemes „emberiségnek" aki bevásárlóközponttá változtatta a földgolyót, zabálógépekké, számítógépekké, írógépekké, öltözködőgépekké, mosógépekké, menstruálógépekké, izzadógépekké, szórakozógépekké az embereket. A világ proletárja. Akit soha még el nem tüntetett „történelmi változás" aki Afrikában, Kínában, Indiában, Szibériában, Mongóliában, Albániában, Európában és Amerikában szerte a földgolyón él, a „homo sapiens" különös fajtája, soha a világ teremtése óta nem tüntette el őket egyetlen világmegváltó, és lélekszámú nő. Egyenes arányban, sőt hatványozottan a gazdagság és pompa és kényelem apokaliptikus méreteivel, a közönnyel, a politikai és magán-gengszterizmussal. Nem lehet megmelegedni ebben a világban. Valaki fázik, verejtékétől fejéhez fagy a haja, és megáll a szíve a szívtelenségtől. Kis, büdös falu a város. A szegények szaga erősebb a hányingert keltő szánalmas parfümöknél, a roskadozó odúkra nem lehet üvegpalotákat építeni, a szegénységre bankokat, mert meg lesz az eredménye, a viskók maguk alá temetik majd a palotákat, mert túl közel vannak egymáshoz, túl közel van egymáshoz Rózsadomb és Keleti pályaudvar, New York és Balkán, és csak a félelem és az utálat és a szakadék nő. 153 i
