Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Szabó T. Anna: Horog (Az életről s a létről)

zakata folytatódott. És egyszer csak ott álltam képzeletben egy néptelen, napégette állomáson, és éreztem a kalász horzsolását a tenyeremben. A két élmény összecsúszott, kiélesedett, az üresség tartalommal telítődött. Pillanatok alatt kész volt a vers.

És még egy apró, de nem jelentéktelen adalék, hogy csalás nélkül zárhassam le ezt a beszámolót: a versindító növény nevét eredetileg tévesen tarackbúzának írtam. Az érzékelés ereje nemcsak a gondolkodást, hanem, úgy látszik, növénytani ismereteimet is kioltotta: csak amikor írni akartam a versről, és a latin név kedvéért fellapoztam a növényhatározót, akkor láttam, hogy az ominózus gyom egyáltalán nem azonos az Agropyron repensszel. Biológus édesapámtól tudtam meg, hogy az egérárpáról (Hordeum murinum) lehetett szó, amit, ha névről nem is, de tapintásról gyermekkorom óta jól ismerek. Nem bocsátottam volna meg magamnak, ha egy ekkora pontatlanság benne maradt volna a versben: a tarackbúzának ugyanis nincsenek horgas szálkái, csak apró, tapadós toklászai vannak. Ha egérárpa helyett mondjuk réti csenkesznek hívnák a kérdéses pázsitfűfélét, akkor megszűnt volna a nélkülözhetetlen „r"-betűs hangzás, és dobhattam volna ki az egészet a szemétbe. Ezzel az elemzéssel együtt. Én ugyanis képtelen vagyok verset fogni a valóság horga nélkül

Budapest, 2001. február 1.

147