Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Körmendi Lajos: Ezredvégi kutyafa (Betegség és kutyafa; Kutyakomédia; Műtét, canis-cantus; Ebcsont beforr)
Körmendi Lajos Ezredvégi kutyafa Kaptam egy képet kedves vitézlő festőnyűvész tzimborámtól. Kifejezetten nekem föstötte, erre utal az is, hogy a kutyákkal lombosodó fa törzsét, illetve az abba vésett K.L. betűket (monogramomat) éppen lepisálja egy kóbor dög, amely egyébként akár egy tisztes, jó házból való házőrző eb is lehet. A kép az Ezredvégi kutyafa címet viseli. Az én igazhitű barátom a kedvemért kivételt tett, mivel egyébként a világért nem pingálna figurákat a vászonra, mint azok a gyaur piktorok, ám most egészségesen marcona kutyákat rittyentett oda nekem. Adta eme képet Omar el Arayad Skender-oglu barátom kórházi megpróbáltatásaim végén (végén?), mintegy lezárandó a három műtétet és a féléves kemoterápiás kezelést. Ám ezzel még nem elégedett meg. Tisztességes piktor létére arra a fertelmes tselekedetre ragadtatta magát, hogy verseket kezdett írni, s ezekben világgá kürtölte, hogy „Lajosunknak gyomrán, hasán / Szaporodnak az kungörtsök.", s megidézi „Az derék jó Sápy mester" alakját is, a debreceni sebészprofesszorét, aki a klinikán mindkettőnket megtisztelt már éles szikéjével, utólag is köszönjük. „Előtte mi fejet hajtunk, / Ő a kórház Dzsingisz kánja", írta a festő-poéta, aki egyébiránt igazhitű létére egy magyar torok, a bülbül szavúak közül... Ekkor kezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy reagálni kéne (azt a kutyafáját!) egy borra-bő torok piktorális és lírai fantáziaképeire. És megszületett az első vers, amely egykét elemet átvesz Skender aga verséből, és hasonló szótagszám, rímképlet és miegyéb jellemzi (megjegyzem, a később született többit is). Betegség és kutyafa Alfele, ha vérrel szörcsög, Vizsgálgatják belét, máját. Jön a jajszó, lelki görcsök, Rebegjük, hogy: kutyafáját! Sokat, ha baj lep is, állják. Evek ellen nem hat a csel. Életfánkat lepisálják, Szívünkre már nő a gleccser. 148
