Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Karafiáth Orsolya: Két utcakő (Flora és Florence)
Karafiáth Orsolya Két utcakő Prágának két legtávolabbi pontját elképzelem, miként keresztezed. Elloptam, nézd: Florencet és a Flórát, száz utcahosszat mentve át neked. A szállásról nagyon hamar kirúgtak, de lett egy hét alatt is törzshelyüiík. Kényelmes tér négy hölgynek, hét ficsúrnak: minden túl gyorsan történt meg velünk. Közös kép -én sa két vad szláv szakállas: a Károly hídon ülve hódítok. Üres tekercs, eztán se exponálhasd, mi volt, s mi nem, mi végül fényt kapott. Azóta sem tudtam elhagyni Prágát, pedig nem tartóztathatott soha; pedig csukott szemmel egész Brnón át - még azt hittem, hozzád jövök haza. Útközben is akadt „burkolt ajánlat" - sármos határőr súgta: dobregyík. Fél éve ott, ne hidd el, hogyha várlak, utcák, utak - semmink se változik. Lásd, visszafordulok, mint annyi séta - most már tényleg nem sejthetem, mi lesz a szép tornyokkal, híg sörökkel és a két utcakővel: Flora és Florence. 142
