Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Lázáry René Sándor: Provintziális klapantziák (Lábjegyzet egy vershez)
Lázáry René Sándor Provintziális klapantziák Hódolat a tizen-nyóltzadik század Költőinek, no' meg Lázáry Farkas mű-kedvellő Poéta Úrnak, az én néhai déd-atyámnak! I. Vandál időkben végső római: Köszöntlek, ím Vásárhdly óljai! Itt tsak dötzögnek elménk dolgai, S az Észjárássá lompos, szolgai. Kezdetben szálltak lelkem sóhaji, Keblemnek váltak titkos óhaji!... Lehettem válna mind-két Bolyai, De el-párolgtak éltem sójaji... II. Mit bánnyam, hogy rólam ki miket beszéle: Vásárhellyt a szónak se hoszsza, se széle! Piety kaság az Észnek sorvaszt tó veszélle: Nints határa, méllyé, se hoszsza, se széle! Mért tudgyam: ehejt a nyelv eszköz-e? tzél-e? S ki kinek bírája, komája petzére? S ki kitsinyes natstság, bumfordi fatzér? Eh! Pökök a pöffedi, fenn-kőlt pipa-tzéhre! III. Pintzék méllyén forrt ó-borok, Vivátoz több boldog torok: Tarokk-tsaták, ló-doktorok! De lelkem, oh, hol kódorog? Várnak rejá hordó borok, Bús mennyekzők, boldog torok! Még-is gebe-mód bódorog: Menttsétek meg, ló-doktorok! IV. Pedellusok, kofák, irigyek, hentesek, Minden lében kalán, harsán benn-fentesek, Kik sok köz-dólgokban sem lessztek tsendesek, Sanda görtstsel sürgők, kurvák, ám szentesek, 120
