Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Nagy Gáspár: Hangos célfotó B. úr mennyei kirakatából (Az alkalom múzsája)

zett. Mondom, harminc éve, hogy ebédidőben andalgunk a Molnár utcában (mintha csak Kanizsán a Sugár úton), már visszafelé a Nagycsarnokból, ahová egy fölséges főttkolbászos-sörös eszmecserére vendége voltam, s itt számoltuk össze a kanizsai ismerősöket, figurákat. Tőle tudtam meg, hogy ott született a drága Farkas Feri bácsi, a Párizsban élő Fejtő Ferenc, s ott él (és azóta is) a Szolzsenyicinnel raboskodó Rózsás János. Ott járt iskolába Tüskés Tibor, Bertha Bulcsu és Kiss Dénes is, akikről már hallottam valamit. De a folklorisztikus közös kultúrkincsünk Buzek úr és Nevető Laci produkciói voltak. Meg a Szomolányi- sarok, a kisvárosi agóra, ahol a sportesemények tárgyalódtak meg igazi színházi dramaturgia szerint. (Lajos színházszeretete tán innen indult el kárpát-medencei, sőt, közép-európai kalandozó útjaira!)

Szóval a 60 éves ifjú, ám hófehér hajú férfiúról látom, láttam az égi sarokra költözött Buzek úr hajdanvolt fotós-kirakatában ezt a képet. Ehhez a vidám képhez a nyolc szótagos, hol felező magyaros, hol kevertebb ritmikájú, csak három monoton rímmel kántáló, farsangi profán litániázást gondoltam. Meg azt is, hogy Lajos barátunk majd kiereszti rettentő hangját, s egészséggel, a legjobb szerep- osztásban, tehát ő maga énekli-csújogatja el a Sétakert-i operában vagy a békaku- ruttyos Principális csatorna partján. Ha nem is most februárban, de akkor, amikor legközelebb megy a villanyos gőzössel haza, Édesanyjához, Kanizsára.

Célfotó. De futásának még nincs, nem lehet vége. Addig is: Isten éltesse!

115