Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Pintér Lajos: Bettyárdall. (Gyík a napsütötte kövön)
Pintér Lajos Bettyárdall. Schéner Mihálynak, s minden betyárnak Was ist: matyar? Mi az magyar? Cigány egy nép, Ura, gedieht. Gulas, tsikós, Széch'nyi álma, ájnmál nach rechts, ájnmál nach links. Rúzsa Sándor a vezére, Gondi Mondol kocsmájából Kosút Lajos hada várta, csikót lopni, távolságot, szabadságot, ájnmál hahó, ájnmál hóim, másszor vágta. Tombácz Anti, Czakó Miska, Túri-Kiss hírős bettyárok, hajuk barna, hajuk deres, rejtekező helyük csárda, egyszer nádas palotája, másszor pandúr parolája, másszor tömlöc, másszor deres. Az Aafődön, Bugacz pusztán Bogár Imre jó legény volt, kifordított pásztorsuba, borjuszáju gatya rajta. Ha fölébredt: állj meg, kutya. Hogyha aludt: álma buba. Schéner Miska hírős betyár, hej, hírős pingáló betyár, színek, formák szegénylegénye. Was ist Schéner? Was ist betyár? Annyi szégyen, annyi érdem, Mihály bátyám, vásznad fogytán, fesd az égre. Es ist magyar. Esz iszt bettyár. Esz iszt érdem, esz iszt szégyen. Kiforrnák szegénylegénye, esz iszt dihter, esz iszt künsztler: vásznad fogytán fess az égre! 109
