Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Győri László: A Róma villa (Egy vers körülményei)

feles jambikus sorokból áll, a rímelés vegyes. Jónéhányat már közöltem is belőlük, legutóbb a Holmi októberi számában a Lefelé címűt. Várady Szabolcs az egyikről meg is jegyezte, hogy túlságosan érezni rajta Szabó Lőrincet. A Róma villa meg egyenesen Szabó Lőrincről szól. Az odalátogatóról, a győzedelmesről, a fényesről, az egyetlenegyről, s vele szemben az árnyékban élőről, a kezdőről, a küszkö- dőről, az odaragadtról, aki csak a jövőben él, ha él, egyelőre keserűség, pusztaság, s emiatt oktalan düh. Csak vázlat, nem kész pasztell.

Amikor - rövid munkanélküliség után - az Egyetemi Könyvtárba kerültem, éppen az Üveghegy verseibe kezdtem bele, s úgy éreztem, valami hozzámillő klasszicizmusra találtam rá. Verseimet felolvashattam a rádióban, József Attila-díjat kaptam. S eközben a pult mögött kölcsönöztem, amit nagyon nehezen viseltem el. Kölcsönzőkönyvtárosnak az éppen most érettségizett lányokat szokás odatenni, nem a diplomásokat. Éppen olyan nehéz és rossz düh fortyogott bennem, mint Kaposv\341nyszor Németh G. Béla átvonult a szobán, nem üvöltözve, mint K. elvtárs, hanem odalöttyintve a jónapotot, megindult bennem az amatőr gőg, a büszke lélek: - Miből élne, uram, ha nem lennének költők?

Mint már az elején kiderült, mostanában őt olvasom, nevezetesen Versek és korok című verselemző könyvét. Azt az örök kérdést teszi fel, hogy az élet meg a költészet hogyan függ egymással össze; mit kezdjen a költő az életével, mármint a verseiben, mennyire legyen, mennyire lehet személyes, hogyan moduláljon. És azt az örök kérdést: érdemes-e az irodalomtudósokat olvasnia, akik ezt a kérdést egyáltalán fölvetik benne. Nem. A vers önmagában létező valóság, mindenen túl kell lépnie, mint minden műnek. Ha nem kérlelhetetlen, elég baj az neki.

108