Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Marsall László: Folyó a világ végén című ciklus Folyó és beszéd című darabjának "valós" és nem "imaginárius" elemzése (Folyó és beszéd)

mányozgatásai során már ötéves koromban megtanultam - nyomtatott betűkkel). Korán hallottam az í-ző nyelvjárással beszélő emberek „Bíkís, amióta Bíkís, azóta megyünk iszánkodni, te kis i-szar a Malomasszonykertbe, ott csidmával karcolhatni a jeget." Békés a harmincas években nagyközség. A főutca itt is, mint a táb- labírák idejének valahány kisvárosában, községében a Vasútállomásról indul a Főtér felé a klasszicizáló Békés Szállóig és Községházáig, majd tova Békéscsaba, Gyula és Vésztő felé. A Tiszántúl egyik legnagyobb református temploma keren- gőjéről alátekintve a temérdek akácok-juharok-hársak-eper- és gyümölcsfáktól alig láthatni a szérüskerteket, az úttestek darabkáit, a házak fedelét. A települést két folyó szelte át, a Fekete-Körös keskeny holtága, a Fehér-Körös élővíz-csatornája - a község tengelyében, Körgát kerítette, északi szélét pedig a Kettős-Körös agyagos földből dupózott védműve. Itt minden elevenség a paréjtól a diófáig a „Víz-bizonyosság" birtokosa. Az utcák, a házsorok a Fehér-Körös medréhez igazodók; a szegek-végek, osztott porták, ki-beszögellően, előre és hátra, homlokzattal az utca felé, a házszámok szerint már-már sakk-huszáros léptékben közelíthetők. (Pl. a Kispince utca, a Fúró utca stb.) Hát kell-e egy Tengerét vesztett ország cseperedő kölykének ennél tágasabb és kacifántosabb végtelenség. A két, reteszes híddal a Kettős-Körös töltéséhez csatlakozó „zsiliphíddal egyetemben, a csaknem három részre tagolt községet kilenc híd ívelte át a benső Körös-fattyakat.

„A horgász egy szál húron játszik"

Az „egyszál húr": u.n. damil-húr: drágább és célszerűbb, Tóth Endre játék boltjában kapható, a volt A.E.G.V. (Alföldi első Gazdasági Vasút) főtéri megállója előtt, ahol a kismozdony a keskenyvágányról egyszer „lelípett a sínről". Ezt a vasutat az ötvenes években valamelyik Rákosi kormány közlekedés-minisztere felszámolta - sínek elkótyavetyélve, lopkodva -, mert „korszerűtlen, nem illik a fejlődő Szocializmus képébe". Jöttek a drágább teherautók, ha jöttek is, rendszertelenül szállítva a Viharsarok takarmányait malmokba, meg az autóbuszok a piaco- lókat megcsappant portékáikkal a Főtér standjaira. A választék csappan Kaszapertől Vésztőig, valamint a kiskereskedők üzleteiben, a boltocskák redőnyei lehúzván. A horgászok vékony, sodrott spárgára kötik a horgot, vagy cérnával betekert kétszál villanydrótra akasztják.

A révész egyszál kötelet penget.

A kötél: sodrott drótkötél. Hosszúszárú, vízszintes, nagy F-betű-alakú fa-alkal- matossággal húzza (húzta) araszolgatva a révész a ladikot túlparttól-túlpartig, indulás előtt kolompolt, míg oda nem ért az átkelni óhajtó nép, s az F-alakú fa nyelével pengette a drótkötelet kora tavasztól a jég beálltáig. Ez a kedves komp is kor- hadásra ítéltetett.

„Hegyes hang pattan a víz bőréről"

A verset, Békésen nyaraltamkor írtam húszegynéhány éves koromban, rendszeresen túrázó evezős, ismerve a sodorvonalba csapódó lapát hangját-pattaná84