Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Veress Miklós: Plágium (Tücsökzene és lepketánc: Egy kis nátha)
Veress Miklós Plágium Az első versem én vonaton írtam dombok - Kaposvár s Belcsa-Barcs - között Emlékem aztán irodalmi hittan szerint is plágiumba ütközött; sőt, kisiklott, mint vonatunk. Mert tiszta sor, hogy ez szabólőrinc-attitűd. S habár apám sosem volt masiniszta, de szálltak szikrák bennem, s mindenütt az ablakon túl, s a félébredésben még nem tudhattam, hogy máris lekéstem egy költészetről, mely már így: hamis; bár nem tagadja sem Barcs, sem Kaposvár, hogy szikrát szór rám minden állomásnál, s tücsökszót zendít szívembe ma is. Tücsökzene és lepketánc Majdnem negyedszázada, hogy megírtam ennek a tizennégy sornak első fogalmazványát, azokban az időkben, amikor Édesanyám korai halála után ismét félelmek nélkül próbáltam visszamerészkedni szülőföldemre, Somogyba, ahol, ha hihetetlen is másoknak, mindig történik velem valami olyan misztikus és mégis valóságosan reális esemény, amely ismét arra ösztönöz, hogy: „a múltat be kell vallani". Ennek a versnek sem volt címe, szerényen meghúzódott egy ciklus jelentéktelen tagjaként, de így külön már többet mond arról a titokzatos kapcsolatról is, mely költői pályámat alapvetően befolyásolta, úgy, hogy kamasz-poétaként föl sem foghattam. S az is csak a véletlen szerencsének volt köszönhető, hogy az ötvenes évek második felében, mikor Illyés Gyula hatalmas szavai sem tudták méltó helyére helyezni vissza a Tücsökzene zsenijét, bizonyos nemzedéktársaimtól eltérően, a lehetőségekhez képest elég mélyen is megismerhettem egy olyan költőt, kit nagyjából úgy tűrt meg a kultúrpolitika (nóta bene: még halála után is), mint 77