Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Horváth Elemér: meztelenül (Kommentár néhány hónappal később, 2000. december 15-én)
Horváth Elemér meztelenül tudom a kommunizmus megbukott megszűnt az osztályharc nincs többé cenzúra nem ezek miatt hagytam el hazámat hanem mert életem veszélyben volt vannak akik ezt tagadni szeretnék ámbár valóság akkor is ha teljesen hamis percepció amit írtam feltétlenül a tiétek ha ugyan kell egyáltalán ami az életemből hátra van kizárólag enyém nem drágább ma mint '56-ban volt de becsületet visszaadni nem elég nekem sincs sok szeretek nyugaton Kommentár néhány hónappal később, 2000. december 15-én A vers majdnem egy évtizednyi töprengés summája. 1989-ben, amikor a Magyar Népköztársaságból Magyar Köztársaság lett, ott álltam a Parlament előtti tömegben s énekeltem a Himnuszt. Történelmi jelentőségű pillanat volt, mindnyájan azonnal tudtuk ezt. Engemet, aki '56 végén elhagytam az országot, különösen kínzó dilemma elé állított: Világos lett, hogy a hazámból való hajdani távozásom raison d'étre-je megszűnt. Ebből az országból nem kellett volna s nem is távoztam volna el. Tabula rasa-t csinálni azonban nem lehet. Távozásom indokolt volt '56-ban, de vajon megszűnt-e most, 33 évvel később, távollétem raison d'étre-je? Visszatérjek-e vagy sem? Ha visszatérek, 33 évem nyugaton, nemcsak a szó politikai értelmében volt száműzetés, hanem annak a bevallása is, hogy a „nosztalgia földjén" éltem mindeddig. Pedig milyen egyértelműen, hevesen tiltakoztunk, amikor ezt állították rólunk Magyarországon. A gondolatsorozat egyre nyomasztóbb kérdésekkel folytatódott: Emigránsok vagyunk-e vagy száműzöttek? Annál is égetőbb volt erre a kérdésre válaszolni, mert a következő évek folyamán úgy vettem észre, hogy a hazai közvélemény, s talán a hazai történelem26
