Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Határ Győző: Verselemzés I-V.
(de már rég megszűnt az Újhold), még be-bevetődtek költők, írók, barátok és még fel-felszították magukban a házitűzhely melegének igézetét; de az oázisok sorvadása és az idők jele volt, hogy a tegnap irodalmi arszlánjai már csak amúgy, fogatlanul ténferegtek; jóllehet egyik-másik fogatlan tigris sunyin a hatalomhoz dörgölőzött s már vadőrnek - önkéntes pártbizalminak jelentkezett, hírhordónak, akivel nem ajánlatos szóbaállni s minden szóra vigyázni kell; nem beszélve az irodalom korifeusairól, a „hajdanvaló sasokról", akik addig sündörögtek a hatalom körül, amíg el nem fogadta őket pertú cimborának, s attól kezdve jól ment soruk: szabad volt áltörténelmi, népnemzeti színdarabot írniuk s olyan regényt, amellyel a párt malmára hajtják a vizet; ha meg már - egy-két nyaktörő ideológiai mutatvánnyal - bebizonyították megbízhatóságukat, az elnézés és a külön enge- delem kivételezettjei lettek s harsány kétértelműségükkel, peckes pózaikkal mint a hősi kiállás mintapéldányai, beletáncolták magukat a nemzetbálvány szerepébe, éltették-éljenezték-szerették őket - de regényeiken érződött, hogy szájízük megkeseredett: szelídített gatyáskeselyűk a „hajdanvaló sasok", akik a szabad hegységek, a mély völgyek tátongása helyett - „árnyékszék fölött keringenek" (s vajon miért? Nyilván arra figyelve, hogy a budiban ülő fejében nem fordul-e meg bűnös, antimarxista gondolat). Ilyenkor van az, hogy a pártállamtól, a rendszertől elundorodva, az ember még embermivoltából is örömest kiszakadna, s valami más szeretne lenni. Akármi más. „lenni lomb mely bölcsek rendszeréből/ nem kér oktatást.Ó igen, még az is jobb, levélnek, lombnak lenni egy százados fa terebélyes koronáján: a lomboknak nem kerepelnek Marxról, Engelsről és azoknak a bölcseknek a hosszú soráról, akiknek „rendszerét" a lenini-sztálini szintézis koronázza be; a lomb ezektől nem kér oktatást, kevéssel beéri. A vízzel, ami a törzs gesztjén felszivárog, a talaj sókkal, amelyekkel táplálkozik s a napsugárral, amelytől kizöldell benne a klorofil. Még az is jobb, sokkal jobb. Átaludni ezt a kommunizmust: lenni lomb (innen a szonett címe: Lenni lomb). Légy lomb: „...sugárból épülj / törzsed víznek éje élteti / sód a naphoz tetszhalált vegyít / s szemmel ébren: álmán teng a gyík". Mivelhogy az is jobb volna - gyík-testben átaludni ezt a kommunizmust: gyíktestben azért, mert tudnivaló, hogy a gyíkok legtöbb fajtájának nincs szemhéja s így, ha alszik is, nyitott szemmel alszik, „szemmel ébren", vagyis „álmán teng", mintegy mélyen az álomküszöb alá merítve s csupán a tengéleti, vegetatív működésre redukálva idegrendszerét. A reptíliáknak ui. nincs előagya vagy nagyon csökevényes, ezért „gondolkozni" úgy, és olyan értelemben, ahogy az előagy bajnokai, a főemlősök közt gondolkozni csak az ember gondolkozik, a gyík nem tud, nem, még „értelmetlenül" sem (innen van az, hogy mozdulatai oly gépies-hirtele- nek) - s ez az egyik előnye ennek a kommunizmuson-kívüli létnek gyík-testben: a békésen alvó gyíknak hiába olvasnák fel szakmánybán a sztálini aranykönyvet, a Rövid Tanfolyamot a párttörténetről - nem fogna rajta. A másik előnye, hogy - szemben az emberrel - a gyík a két szemét külön-külön mozgatja és a szó szoros értelmében kétfelé lát. így ha álmából arra riadna, hogy kétfelől közeledik két funkcionárius, jobbról a pártaktíva és balról a szabadnépfelelős, még mindig van annyi ideje, hogy teljes siklósebességgel nekilendüljön és eltűnjön az aljnövényzet sűrű sötétjében. De amíg nincs veszély és 24
