Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Határ Győző: Verselemzés I-V.
már a Rákosi-banda történetéhez tartozik! És miért csaptak össze azon is, miért mondta az Édesapa, hogy:- Márpedig ha itt megint kommunizmus lesz, akkor én, édes fiam, vedd tudomásul - öngyilkos leszek! Más kérdés, hogy lett ugyan kommunizmus másodszor is, de ő mégsem lett öngyilkos, mert kisemmizte életéből az idegsorvadás: már nem ő volt. Nos, most már itt az ideje, hogy eláruljam s nem is tarthatnám tovább magamban, mi volt az, ami eszembe juttatta Hamvvederre című régi versemet és Édesapám fogadkozását - mintha a kommunizmus olyasfajta világ volna, amolyan Ceausescu-világ, amelyben nem érdemes élni, s ha a végső keserűségbe belekergetik, milliók nyilatkoznak úgy, hogy inkább választják a halált, mert minden jobb, mint ebben a fogvacogtató, világítatlan éhezésben: a jövő-utópia Ceausescu-paradicsomában élni... Híre járt, hogy a felszabaduló Romániában betiltják a kommunista pártot. Igaz, a hír csak egy napig tartotta magát; az új vezetés megszeppent, és mint aki nem meri vállalni érte a felelősséget, elhatározta, hogy népszavazásra bocsátja a kérdést. Ez juttatta eszembe. Az, hogy egyszer már találkoztam egy tapasztalt emberrel, aki a kommunista párt meglétének ellene szavazott és inkább megvált volna életétől, mintsem hogy benne éljen; és ez az ember a tulajdon édes nemzőapám volt. Nos, nem vonom ki magam alóla s nem játszom az illetéktelent, ha odaszemte- lenkedem a tervezett népszavazás urnáihoz. Alkalmasint helyesen tette és igaza volt az új vezetőségnek; de az a sanda gyanúm, hogy egészen más - hogy homlokegyenest ellenkező okból. Ne ússzák meg olyan könnyen. Csak úgy uk-muk-fuk, volt-nincs kommunista párt. Ne a cézár és ne a pontifex maximus tartsa lefele hüvelykjét fejedelmi páholyában s ne legyen belőle olcsó cirkusz. Legyen plebis scitum. Döntsön a nép. A nép egésze, legjobb tudása, lelkiismerete szerint és a Ceausescu-félék iránti szeretet arányában. Már csak egyetlen egy sor van hátra a verselemzésből, az utolsó: Londonban gyógyul minden sebe". S ez így értendő. Szedőszobámban, a könyvespolc legtetején van az a taberná- kulum, amelyben Édesapám hamvait őrzöm. Már rég nem abban az ízléstelen horganybádog kupakban; leltem neki finom- faragású, kétszázéves mahagóni óraszekrénykét, abban van: ott dereng fönn magasan, az üveg és az elhúzott függöny mögött. Munka közben olykor hátrafordulok az öreg nyomdász felé, mint most is; egy szempercenetre abbahagyom a szedést s felnézek rá. Vajon gyógyul-e? Vagy csak úgy pang - a gyógyulhatatlanság dimenzióin - minden sebe...?! (1990) 22
