Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Határ Győző: Verselemzés I-V.

volt; ezért nem maga Mors Imperator kezelte a kaszát, hanem csupán „egyszerű szolgáját" küldte maga helyett, hogy ő végezzen vele.

...S hogy miért „röptében"? Az is nagyon egyszerű: Édesanyám repülőgépen, légiteherként küldte Édesapám földi maradványait Londonba. Nem ő csomagolta, ilyesmit egy „rendnek-muszáj-lenni" országban elképzelni sem lehet. Közegek, hivatalos közegek csomagolták, nincs kizárva az sem (1958-ban!), hogy a vámon is keresztülment s piszkavassal beleturkáltak, hogy a hamvakba nem rejtet- tek-e gyémántgyűrűt vagy titkos kémjelentést.

A hamvakat rejtő, ízléstelen horganybádog kupakot gyaluforgácsba rakták és a forgáccsal együtt egy iromba kartondobozba zárták-plombálták-pecsételték; ezt a csomagolást bontottam fel itt Londonban, remegő kézzel, míg a kartonon késsel keresztülhatolva és a gyaluforgácsból előemelve meg nem pillantottam a horganybádogon, domborított betűkkel az ő nevét és az évszámot: „1881-1958". Jóságos ég: majdnem 80 végigszenvedett esztendő!

Mi satnya, korcs utódok voltunk eleinkhez képest, s ha arra gondolok, hogy a háborúban álló Állam emberberágó gépezete, a lövészárokharcok világán, négy év alatt micsoda megroggyant, kilúgozott, idegbeteg roncsot produkált a fiatal daliából; ha arra gondolok, hányszor-hány gránátnyomást kellett (vagyis hát kellett volna) szervezetének kihevernie, ha egyszer az első világháborúban háromszor, a másodikban kétszer kapott gránátnyomást! Elszörnyedek a gondolattól. Az utolsó után, 1944 végén a fölém magasló, szálegyenes, kétméteres emberből 40-kilós, kakasjárású, halálképű kísértetet csinált az idegsorvadásnak ez a fajtája, a lipoidsejtek innerválásának tönkremenése. S azontúl minden hónapban, minden héten esedékes volt eltávozása.

Reggelente alig mertek belesni hozzá: megébred-e? Vagy már elaludt? Tüdőtágulás és szívelégtelenség, ezt mondja róla, bizonylatán az orvosi zsargon; de én tudom: „felküldték lengő évek-sudarára / rázták életfáját napra-nap". Hihetetlen szívóssággal ragaszkodott árnyékéletéhez, mindennap várta a híreket Londonból: a fiáról. Pedig hej! micsoda veszekedések voltak, micsodás összecsapások apa és fia közt, amikor az apa már ötven év megkeseredett tapasztalatát hordozta a bőrzsákjába bevarrva, 18-éves műegyetemista „gólya" fia pedig, mint született jobbantudomka, hol letorkolta, hol sötéten hallgatott. S miért voltak ezek a leszakadó súlyos csendek két beszélgetés között s miért váltak már ezek az összezördülések is egyre ritkábbá?!... „két világháborút két kommunizmust/- megért háromszáz hideglelést" - így indul a vers, róla; de mi a jelentősége annak, hogy a fia habókos-optimista volt, s nem volt egyebe, mint a jövő, amiben bíznia kellett s így azután semmibe vette, meg se hallotta az idősebb tapasztalatát az első kommunizmusról. Az elsőről, amelyben, hogy megmentsék Gyomaendrődöt az éhezéstől, a frontról hazatért fiatal apának, többedmagával, zsákolnia kellett, kiüríteni a vasúti állomáson a lisztes vagonokat; de mekkora volt csodálkozása, amikor a „fizetségnél" a párttagok három zsákkal kaptak, neki viszont, a pártonkívüli zsákokénak csak egy zsák jutott.

Pedig ha akkor hallgat a fiú az apjára és megszívleli történeteit, ezt és ami még utána következett, mennyi mindent megértett volna később, jóval később, ami

21