Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Határ Győző: Verselemzés I-V.

De mit is jelent a „mindenki hóhér", meg hogy „mindenki lóg a szomszéd kötelén", kinek hogy hóhérhurokját akkor is a nyakán érzi, amikor éppen akaszt...?! Nos, emeljük elő a líra „virágkosarából", és forgassuk a verselemző próza bagaria nyelvére.

Legszebb, legszentebb szándékai ellenére, és belső törvényeinél fogva, minden szocialista-utopista parancsuralom arrafelé sodródik - az intézményes tömegbűntény felé. Mihelyt e végső formájában kikokszolódott, első dolga, hogy bebiz- tosítsa-megszilárdítsa uralmát és mivel? Kézenfekvő. Minél több embert akar cinkosává tenni a műszaki határzárral csapdába ejtett emberállományból: bűnsegédi bűnrészessé, haszonélvezővé, csendestárssá - cinkossá. A hóhérmesterségnek is vannak fokozatai: az alhóhér is hóhér, jóllehet az ő kötele a besugómembráno- kon, erőszakszervezeteken keresztül csupán harmadik rántásra akaszt, de - akaszt.

Mikor már milliószámra van cinkosa, és kinek-kinek elegendő vaj van a fején ahhoz, hogy a rendszer hipotétikus megdőlésének puszta gondolatára ijedten a fejéhez kapkodjon, akkor az intézményes tömegbűntény elégedetten nézhet körül.

Harminc évi kádárrendszer, a cinkosok százezreivel az öregbástyákban, elsán- colva, bebiztosítva - szempillantásnyi másfél esztendő alatt a vetületére zuhant; a bástyafalak elpárologtak, a sáncok sehol.

Az eredmény? Vajhegyek - Vaj-Himaláják olvadása.

Ami eddig a fején volt, mindenki iparkodik leseperni - és amikor már mellette olvad, iszonyodva elugrik mellőle: nem az ő vaja, ami ott olvad. A hóhér, aki valaha „milliószorozva" magzott el: a hóhér olvadékony; nyakán a hurkot, ami volt, még érzi, hogy vág és nem bocsájtja meg; a maga kötelét, amelyen a szomszédja lógott, az évek megszépítő messzeségén keresztül ifjonti csibészkedésnek, ártatlan csíny tevésnek látja s humorral érzésteleníti.

A posztkádár korszak társadalma a mószer társadalma. Oly szenvedély, amely alól senki sem vonhatja ki magát s rosszabb, mint a foglalkozásártalom: rendszerártalom. Mindenki mindenkiről tudja, hogy ki-volt, mi-volt, akármilyen jól kaséról az orcátlan; olyan hosszú a bűnlajstroma, hogy nem piszkítom be vele magam - mondja mindenki; és bepiszkítja. Hogy is lehetne másként? Az intézményes tömegbűnténynek sikerült cinkosává tenni milliószámra a foglyulejtett és túszultartott emberállományt, s most milliószámra magyarázzuk a bizonyítványunkat.

Mindnyájan bűnösök vagyunk?... Lehetséges volna, hogy ne lett légyen százezerszámra tiszta ember, ha egyebütt nem, hát a börtönköztársaság pincevilágán...?! Oly kérdések, amelyek megválaszolására a kazuista lelkivezető inkább hivatott; jómagam hadd maradjak a verselemzésnél. Feltéve, de meg nem engedve, hogy valamennyiünket elnyelt a húsdaráló-hurkatöltő gépezet, az elhóhérosítás/elcinkosítás és a fejünkről leolvadó vaj körülöttünk országos tócsákban áll - ennek az abszurd gondolata mit juttat eszembe, mit nem. Még boldog emlékezetű Metternich herceg urunk idejében rajzolták a torzképrajzoló urak amaz emlékezetes karikatúrákat a politikai rendszerekről. A királyságban a koronás fő - lefele rúg, s ez a rúgás úgy megy aláfele a hosszú soron, hogy a vé75