Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 6. szám - Pomogáts Béla: Két búcsúztató között (Méray Tibor és az Irodalmi Újság)
nagyvilág elé. Ez a munkája úttörő szerepet töltött be Nagy Imre igazságainak feltárásában, ma is a magyar forradalom történetének egyik legfontosabb forrását jelenti. Aczél Tamással közösen adta közre Tisztító vihar című művét, amely a magyar forradalomhoz vezető utat világította meg, ez is megjelent angolul, franciául és németül. A forradalom eseményeinek megörökítése mellett Méray Tibor számot vetett annak a nemzedéknek az útjával is, amelyhez ő maga is tartozott. Van egy regénye: a Búcsúlevél, amelynek már a sorsa is figyelmet érdemel: a történet 1954 táján fogamzott meg benne, akkor mint forgatókönyvet felajánlotta a budapesti filmgyárnak, ebben az időben népszerű hazai filmek (így a 9-es kórterem és a Csodacsatár) forgatókönyvírója volt, próbálkozását persze elutasították, így végül 1956 decemberében Belgrádban kezdett hozzá a régóta tervezett regényhez, amit azután már Párizsban fejezett be. Az először franciául, németül, angolul és később magyarul is megjelent regény egy kommunista funkcionárius belső számvetését rögzíti, közvetlenül ennek öngyilkossága előtt. A történetből nyomon követhető az a lelki folyamat, amelynek medrében valaki kezdetben meggyőződéssel vállalja a kommunista párt szolgálatát, majd véglegesen és végzetesen kiábrándult abból az embertelen politikából, amelyet ő maga is győzelemre segített. 3. Méray Tibor munkássága az emigrációban teljesedett ki igazán, könyvei mellett ezeknek az emigrációs évtizedeknek a legnagyobb vállalkozása és alkotása az Irodalmi Újság szerkesztése volt. Ezt mindig hatalmas erőfeszítéssel, szinte szenvedéllyel végezte, igazából neki köszönhető, hogy a magyar politikai emigráció legfontosabb lapja egészen 1989-ig, a magyarországi változásokig helyt tudott állni, fenn tudott maradni a sohasem előnyös körülmények között. A szerkesztőnek ugyanis nemcsak kitűnő cikkekről kellett gondoskodnia, hanem nyomdáról, a megjelentetés pénzügyi forrásairól is. Mindig áldozatosan és bátran tett eleget ennek az önként vállalt kötelezettségének, a lap élettörténetéről az 1993-ban Budapesten Irodalmi Újság 1957-1989 címmel kiadott dokumentumgyűjtemény tanúsítja, hogy Méray Tibor és a lap mennyire összeforrott egymással. Az Irodalmi Újság, mint erről az imént már szó esett, a magyarországi szellemi ellenállás bizonyára legbátrabb és legfontosabb fóruma volt, szórványosan már 1953- tól, Nagy Imre első kormányrajutásától kezdve, meghatározó módon pedig 1956 tavaszától, midőn a Szovjet Kommunista Párt huszadik kongresszusát követve - a sztálinizmus hivatalos elítélésének hatására - a magyar irodalmi és közéletben felerősödött a Rákosi-rendszert támadó kritika, és rendre jelentek meg a leleplező írások (riportok, publicisztikai cikkek, sőt költemények) az önkényuralom bűneiről. A lap 1956. november 2-i száma (Illyés Gyula, Füst Milán, Szabó Lőrinc, Németh László, Déry Tibor, Tamási Lajos és mások írásaival) a magyar forradalom egyik leginkább hiteles szellemi és erkölcsi dokumentuma maradt. A forradalom veresége után azonban, a többi irodalmi folyóirattal együtt, az írószövetségnek ezt a tekintélyes és népszerű lapját is betiltotta a Kádár János vezette kollaboráns kormány, a nyugati világba menekült magyar írók ezért 1957. március 15-én Bécsben újra indították, mint a szabad magyar szellemiség, a szabad magyar irodalom orgánumát. A lap ezt követve tulajdonképpen 1957. május 15-én Londonban indult útjára kéthetenkénti megjelenéssel, a Congress for Cultural Freedom nevű amerikai szervezet pénzügyi támogatásával. Szerkesztői ekkor Faludy György, Pálóczi Horváth György és Aczél Tamás voltak. Az amerikai támogatás azonban 1962-ben megszűnt, a lap átte94
