Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 6. szám - Pomogáts Béla: Két búcsúztató között (Méray Tibor és az Irodalmi Újság)

lepült Párizsba, ahol szerkesztését az ott élő Méray Tibor vette át, segédszerkesztője Enczi Endre, ennek korai halálát követve Lehoczky Gergely, majd az ő halála után a Svájcban élő Nagy Csaba lett. Az Irodalmi Újság 1970-től havonta, 1972-től kéthavon­ta, 1982-től negyedévenként került az olvasó elé, megjelentetését a franciaországi Giromagny-ban élő Nagy Ernő támogatta, a lap az ő nyomdájában készült, és kiadó­ként is ő szerepelt. Az Irodalmi Újságban az emigráció számos kiváló írója és közírója jelentette meg írásait, így Fenyő Miksa, Ignotus Pál, Faludy György, Fejtő Ferenc, Mol­nár Miklós, Hanák Tibor, Halász Péter, Schöpflin Gyula, Dénes Tibor, Kende Péter, Thinsz Géza, Gömöri György, Albert Pál (azaz Sipos Gyula). A lap, ezek a nevek is mutatják, általában az emigráció liberális és baloldali képviselőinek, mindenekelőtt az „ötvenhatosoknak" adott megszólalási lehetőséget. Az Irodalmi Újság valójában a szellemi és nemzeti ellenállás fóruma volt, hatalmas szerepet töltött be az ötvenhatos forradalom eszmei örökségének gondozásában, egyáltalán a szabadság és a függetlenség gondolatának szolgálatában, a magyarorszá­gi értelmiség felvilágosításában, következésképp a történelmi változások előkészítésé­ben. A magyar forradalom és szabadságharc, amely egyszerre kívánta helyreállítani a nemzeti függetlenséget és érvényre juttatni a társadalmi igazságosságot, a kádárista hatalom több mint három évtizedében, mint huszadik századi történelmünk egyik legfontosabb eszmei öröksége, ideológiai és politikai tabuvá vált, emlékét folyamato­san a hivatalos rágalmak és hamisítások torzították el. Ezért tölthettek be igen fontos küldetést azok az emigrációban megjelenő lapok, folyóiratok, mindenekelőtt az Iro­dalmi Újság és mellette az Új Látóhatár, a Bécsi Napló és a Nemzetőr, amelyek fenn­tartották a forradalmi események emlékét és eszményeit. Méray Tibor publicisztikai munkássága nagyrészt a forradalom szellemi örökségé­nek gondozása köré épült, ez az önkéntesen és kitartó hűséggel vállalt feladat szabta meg az Irodalmi Újságban közölt írásainak egy tekintélyes részét. Ezeket az írásokat az első esztendőkben többnyire álnevekkel (Görög János, Kéri R Imre, Szentgyörgyi József, Weszprémi Béla, majd sorozatosan Asbóth Elemér) jegyezte, ennek nyilvánva­lóan biztonsági oka volt. A lapban olvasható első írása, még a március 15-i számban, a Búcsúlevél című regény zárórészlete volt, majd a május 15-i számban Togliattinak (az olasz kommunista párt főtitkárának) azzal a nevezetes tanulmányával szállt vitába, amely elmarasztalta a magyar írókat a forradalom kirobbantása miatt. Ettől kezdve rendszeresen foglalkozott 1956 eszmei örökségével, nemcsak az ünnepi évfordulókon megjelentetett írásaiban, hanem a forradalmi események történetét és a forradalom hőseinek alakját felidéző tanulmányaiban, cikkeiben is. Ezekben az írásaiban nemcsak a szovjet pártvezetést, a csatlósállami kormányokat és a magyar ifjúság megmozdulását kezdetben rokonszenvező figyelemmel fogadó, majd a magyar forradalmat eláruló jugoszláv irányítást ítélte el, erős kritikával beszélt a nyugati kormányok felelősségéről is. Ezek a kormányok ugyanis még az ésszerűség határain belül mozgó kockázatot sem vállalták a szovjet agresszió visszatartása, vala­milyen politikai kompromisszum kialakítása érdekében. „Félreértés ne essék - olva­som Méray Tibor Nem elég! című (a lap 1957. szeptember 15-i számában megjelent) írá­sában Nem akartuk, és továbbra sem akarjuk, hogy Magyarország miatt kitörjön a harmadik világháború. Nem akartuk, hogy hidrogénbombákat dobjanak Budapestre, sőt Moszkvára sem. De azért valamit, valami egészen keveset tehettek is volna. Leg­alább egy rajzszöget a Horváth Imre székére (akkor magyar külügyminiszter, aki az ENSZ-ben védelmezni próbálta a szovjet katonai beavatkozást. EB.), hogy ne üljön olyan kényelmesen, amikor a magyar nép nevében beleterpeszkedik." Méray Tibor mindig elkötelezett hűséggel beszélt a magyar népről, ennek szabadságtörekvéseiről, 95

Next

/
Thumbnails
Contents