Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 6. szám - Legenda Kodolányi Jánosról (Összeállította: Albert Zsuzsa)

latban, hogy az úgynevezett választott, a szellemi haza mindig fontosabb, mint az, ahol születik az ember. És azon túl, hogy születik, nem sok köze van aztán néha hozzá. A választott hazával az embernek mindig sokkal több konfliktusa van, mert sokkal igényesebb vele szemben, sokkal jobban szereti, és én el tudom képzelni Kodolányi János esetében is, hogy ő nagyon szerette volna szeretni azt a szűkebb hazát. Még én is nagyon sokat hallottam az ormánságiaktól, hogy „nagyon sokat bántott bennünket". Én ezt valahogy mindig másképp néztem. Nem tudom, kit bántott ott többet, és az a kegyetlen világ, amiből a háború után már csak a lelki kifáradást, meg kell mondanom, kínzó melankóliát találtam én.- Albert Zsuzsa: - A szeretetet érzem benne.- Kalász Márton: - Én is.- Albert Zsuzsa: - Az Ormánságot modellnek tekinthette, mint ahogy az is volt, mindaz, amit róla írt, az egész országra vonatkozott. Ez szélesedett ki az egyke elleni társadalmi mozgalommá.- Várkonyi Péter: - 1925-ben írta Kodolányi János a Szép Zsuzská-1. Sásdi Sándor fölkérte apámat, hogy írjon róla kritikát, az Új írásokban.- Albert Zsuzsa: - Aki Várkonyi Nándor volt.- Várkonyi Péter: - Meg is írta a kritikát, el is küldte Sásdi Sándornak, aki azután megmutatta Kodolányi Jánosnak. Ez 1925-ben volt. 1928-ban a Modern magyar irodalomhoz kért Kodolányi Jánostól biográfiát. Ez a biográfia az összes többinél lényegesen hosszabb volt. Ebben fejtette ki a Szép Zsuzskával kapcsolatos kritikát. Megírta, hogy itt nem csupán naturalista módon, nagyon tehetségesen és mérvadóan megírt regionális dologról van szó. Ami abban van, az a lelkiség, az az egész országra is vonatkozik. Ezért érinti őt mélyen, és ezért érzi az ormánsági népeket közel magához, mert azok a magyarságot jelentik. így történt azután, hogy apám, aki naturalistának vélte még ebben a kritikában, lényegesen változtatott az autobiográfiában felfogásán. A Modern magyar irodalomtörténetben - ami 1928- ban jelent meg - a reformot követelő írók közé sorolta, és nem önmagában csak a népiek közé.- Albert Zsuzsa: - 1934-ben írta meg a Baranyai utazást, de az első novellája, amely a Nyugat-ban jelent meg, a Sötétség, már erről szól. Ezzel fedezte fel Móricz.- Csűrös Miklós: - 1927-ben megjelent egy olyan írása, A hazugság öl című, amely már a címében is az expresszionistákkal való rokonságát bizonyítja, ugyanakkor a szociográfus elkötelezettségét is. Ebben mondhatnánk, hogy elsőként veti föl az ormánsági pusztulás kérdését. Illyés 1933-as Pusztulás című dolgozata országos mozgalmat keltett, de hát azért nem felejthetjük el, hogy Kodolányi volt az előzmény. Még Fülep Lajost kell harmadikként felsorolnunk.- Kalász Márton: - Kákicsi Kis Géza.- Csűrös Miklós: - Igen, aki országos hatást tett, és Illyés például folyton rá hivatkozik, noha Kodolányi jelzéseiben már mind benne van. Legföljebb egy-egy falura vonatkozó dokumentumokban részletesebb Fülep akkori megnyilatkozása. Az írók szempontjából nézve: Kodolányinak az erről szóló dolgozataiban mindig előfordul az egyke lélektana, az atmoszférája, amelyek írói szemléletre is vallanak, ugyanakkor, amikor ő is közöl dokumentumokat, szociográfiaként is helytáll az, amit mond. Azt a kapcsolatot, amely a novellista és a publicista között fönnáll, innen tudjuk megérteni. Tehát tényfeltáró szempontból is ábrázol, ugyanakkor azonban a többieknél jobban figyel az atmoszférára, arra a bizonyos légkörre, néphangulatra, amely sújtja, lefojtja a baranyai életet. Emlékszünk arra, hogy sok regényében úgy ábrázolja az egyik paraszt barátjával való kapcsolatát, hogy mondjuk, egy kocsit hajtva Tolsztojt olvasnak egymás között. Ez egy különös utópia, amely azonban az ő életében nyilván teljesen hitelesen így történt meg. Ilyenfajta eszményi kép is áll a fiatal Kodolányi előtt. Ehhez képest iszonyúan sötétnek látja azt a

79